Bizony a nagy drámaírók szövegei sok műben visszaköszönnek…
Molnár György (1830 -1891) remek Shakespeare-színész volt, gondos rendező és színháztudományi író volt. Noha nem tanult sehol, önmagát képezte, elve volt, hogy a színház összetett műfaj, nemcsak a szöveg, hanem a díszlet, a megvilágítás, a színek, az illúziót keltő hanghatások is fontosak. 1862-ben Párizsba utazott és tanulmányozta a francia spectacle – látványosság – mikéntjét és a tapasztaltakat itthon nagy beleérzéssel, fantáziával hasznosította.
Budai színházában szorgalmasan adta elő magyar szerzők darabjait. Minden szerző szóhoz jutott nála, csak a társulat súgója nem, pedig szenvedélyes önjelölt író is lévén hetenként szállította az új darabokat. Amikor Molnár már a huszadikat utasította vissza, az érdemes súgó kifakadt:
– Nem értem az urat. Egyik darabom ezért rossz, a másik azért. Ezt pedig úgy írtam meg, hogy az első felvonás Schillertől, a második Shakespeare-től, a harmadik pedig Molière– től való. És még sem tetszik?! Nohát, az ördög tud az úr gusztusára darabot írni!
