Shakespeare örökbecsű művei időnként módosultak…
Az egyik minisztériumban elbúcsúztattak egy K-y osztálytanácsost, aki nyugdíjba ment, s róla mesélik a következőket:
Az osztálytanácsos mindig egyike volt a „legdevotább”, legalázatosabb embereknek. Ha följebbvalóval beszélt, ezt úgyszólván reszketve tette.
Egyszer dolga akadt gróf Serényi Bélánál; valamilyen referátumot kellett felolvasnia.
Amikor elvégezte a dolgát, a miniszter megkérdezte tőle:
– Nem tudja, mit adnak ma a Nemzeti Szinházban?
– Nem tudom, kegyelmes uram, de nyomban megnézem.
Néhány perc múlva visszajött és jelentette:
– „Vízkereszt, vagy amit akar…”
Itt hirtelen megakadt, gyorsan megrázta a fejét és igy folytatta:
– „…vagy amit a kegyelmes úr akar.”
