A slágerszerző Seress Rezső eleinte nem igazán bízott a Szomorú vasárnap erejében…
„Eszembe jutott Seress, a tehetséges slágerszerző. Én írtam le először fővárosi lapban a nevét, nyolc évvel azelőtt, amikor még a vurstliban volt zenész. Elhatároztam, neki adom az én szerelmes dalomat… Megmutattam a verset – mondja Jávor László visszaemlékezésében.
– Szép, szép – mondja Seress Rezső, a kiskocsma zongoristája – de ez nem lesz sláger, mert vers. De szívesen megpróbálom, ha nekem adod…
– Ha az elhelyezését vállalod, megzenésítheted.
– Bízz, csak mindent rám” – mondja fölényesen Seress.
A zenésítés azonban lassan készül. Jávor türelmetlenkedik. Egyik éjszaka aztán a Fórum kávéház telefonosa jelenti, hogy „Seress már háromszor keresett. Rohantam a kocsmába. Rezső előadta a Szomorú vasárnapot. A dalnak vége volt, de a szép muzsika tovább zengett bennem… a monoton melódia mesterkélten egyszerű C-moll hármas hangzatának változatai tökéletesen simultak versem hangulatához. Szeretettel gondoltam Seressre, erre a zenei gyógykovácsra, aki a maga művészetének területén ösztönös tehetségével, bugylibicskával hályogot operál.”
Forrás: Jávor László: Szomorú vasárnap, 1937
