125 éve, 1899. november 3-án született a világhírű Szomorú vasárnap és a Szeressük egymást, gyerekek szerzője, Seress Rezső, aki bár nem volt képzett zenész, úgy tudott szólni a közönséghez, ahogyan az keveseknek sikerült.
Spitzer Rezső néven 1889. november 3-án született Seress Rezső, a legendás Szomorú vasárnap című dal szerzője. Budapesten látta meg a napvilágot, és néhány vidéki színházi évet és a munkaszolgálatot leszámítva nem is lépte át szülővárosa határait. Artistának készült, színi tanulmányokat végzett, de a világot jelentő deszkákat hamar felcserélte egy barna pianínóra, amely mögött aztán egész életét töltötte; előbb a Dohány utcai Kulacs vendéglőben, majd az Akácfa utcai Kispipában.
A kiváló zeneszerző soha nem tanult meg kottát olvasni, többnyire fél kézzel játszott a zongorán, sőt énekhangjával sem büszkélkedhetett, dalai mégis meghódították nemcsak az itthoni, hanem a külföldi közönséget is.
Seress gyerekkorát Komáromban töltötte, majd egy vándorcirkuszhoz szökött, hogy artista legyen. Később színésznek készült, amiben Bilicsi Tivadar is segítette, de egyik pályán sem futott be.
A sikerre 1933-ig kellett várnia: ekkor ugyanis Jávor László, a 8 Órai Újság riportere azzal kereste meg, hogy komponáljon dalt az egyik verséhez. Így született meg az ikonikus Szomorú vasárnap. Seres ekkoriban kezdett a Kulacs vendéglőben zongorázni, ahol egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Szentimentális, borongós hangulatú dalai nagy közönséget mozgattak meg.
„Seres Rezső, a kicsi, ványadt, repedtfazék hangú, a csúnya Seres Rezső, aki ült egy pianínónál, ütötte-verte, zenélni nem tudott, énekelni nem tudott – mégis milliomos lett külföldön. A Szomorú vasárnap bestseller volt Európában és Amerikában egyaránt. Rezső nagy ember volt” – írta róla Gobbi Közben… című könyvében.
Seress, bár nem volt képzett zenész, úgy tudott szólni a közönséghez, ahogyan az keveseknek sikerült.
Pár évvel híres slágere után, 1935–36-ban elkészült a Szeressük egymást, gyerekek! is, melynek üzenete időkön átívelő, maradandósága Seress zsenialitását mutatja. A zeneszerzőt nem éltette, sokkal inkább üldözte a siker: Hitler hatalomra jutása után a dala miatt elkeseredett Seresst egy este hazafelé menet az újonnan megjelent nemzetiszocialisták megverték. Származása miatt elküldték munkahelyéről. Keresőképtelenné vált. Édesanyját deportálták, egy haláltáborban halt meg. Fél veséjét egy német tiszt szétrúgta.
A munkaszolgálatból hazatérve feleségét egy másik férfi karjában találta, mire egy időre elváltak egymástól. Később soha nem említették a botlást.
Közben a Szomorú vasárnapnak Gloomy Sunday címen számtalan variációja született, melyeket olyan világhírű előadók énekeltek, mint Billie Holiday, Ray Charles, Björk vagy Marianne Faithfull.
Amerikában hatalmas összeg várta, de soha nem utazott ki érte. A második világháború alatt nem játszhatott, majd munkaszolgálatra hívták be, a háború után dalai feketelistára kerültek.
Presser Gábor szerint – aki egy ideig egy házban lakott Seressel – délután kettő és hat között mindig világhírű slágerének különböző feldolgozásait hallgatta Dob utcai lakásában. Visszavonulása után 8 évvel levetette magát lakása erkélyéből, kórházba szállították, ahol ismét öngyilkosságba menekült, 1968. január 11-én hunyt el.
