Arthur Conan Doyle egyszerű orvosként csúfos kudarcot vallott, szemésznek csapnivaló volt. Történelmi regényeit, amelyekről azt remélte, hogy egykor irodalmi öröksége gerincét alkotják, az emberek már életében sem igen vették kézbe. De hogy még főhősének neve is gondot okozott számára…
Sem a tündérek létezéséről, sem Houdini különleges varázserejéről nem tudta meggyőzni embertársait Sir Arthur Conan Doyle. Egy területen viszont komoly sikereket ért el, és ez aztán ráadásul örökre megváltoztatta a könyvkiadást: ménkű sok pénzt keresett a történelem legnépszerűbb detektív franchise-ának létrehozásával. Hát igen, ha valakinek a sírján ott díszeleg a „Sir” szó, az azért tudott valamit.
Az angol irodalom története egészen máshogy alakult volna, ha Conan Doyle kitart a világ leghíresebb detektívjének eredetileg szánt Sherringford Hope név mellett. (A Hope egy általa különös becsben tartott bálnavadászhajó neve volt.) Azonban Louisa, a felesége, aki az elnevezést rettenetesnek tartotta, meggyőzte az írót, hogy találjon ki valami mást.
Doyle nem volt ellenkezésre hajlamos típus, így végül a Sherlockot – kedvenc muzsikusa, Alfred Sherlock hegedűs vezetéknevét – és a Holmest elegyítette. Utóbbi egyben a híres jogtudós, Oliver Wendell Holmes vezetékneve volt, aki nem sokkal korábban jelentette meg kriminálpszichológiai alapvetését. Így lett kényszer hatására, ám az olvasók nagy örömére Hope-ból Sherlock Holmes.
