Bernát Gazsi csapongó szellemét az irodalomban kamatoztatta, ötletei és sziporkái kifogyhatatlanok voltak, és mindig örömmel segített.
Az ötvenes évek elején vedlett köpenyeges cserepár fogja el Bernát Gazsit az utcán. Gazsi ráismert, hogy Királyi Pál, akit, mivel vitéz honvédként vett részt a szabadságharcban – annak utána besoroztak az osztrák ármádiába. Úgy került haza valahonnan Olaszországból.
− Arra kérnélek, mondj valami jó magyaros helyet, ahol nincsenek spiclik, s tisztességes emberek közt ehetik és lakhatik az ember.
– Barátom – felelt Gazsi –, akkor eredj az Arany Sasba; ott még nem tudják, hogy vége van a forradalomnak.
Az Arany Sas volt a falusi nemesség fogadója.
