Mikor Széchenyi a Tisza-szabályozást indítványba hozta, a Tisza mentében meglátogatta a falvakat, hogya lakosokkal elbeszélgessen a tervekről. Hogy a nép mennyire értette meg a legnagyobb magyart…?
Egyszer egy falusi korcsmároshoz is betért, s szokása szerint nem restellte a fáradságot, hogy az számára hétköznapi emberek vélekedéseit is kihallgassa.
A korcsmáros, megtudva, hogy Széchenyivel beszél, megsodorta bajszát.
– Bizony uram – monda –, nagyon bővérű fickó ez a mi Tiszánk, ugyan jól cselekszi, ha eret vágat rajta.
Ugyanekkor történt Széchenyivel, hogy míg lovait váltották egy faluban, a sok parasztember pedig odagyülekezett a kocsija köré, meglátták azt a derék grófot, aki annyi jót és nagyot hozott már létre a hazában. Széchenyi beszédbe ereszkedett velük, azaz hogy ő beszélt nekik, azok pedig hallgatták ájtatosan.
A gróf elmondta nekik, mennyi földet beutazott, Angol-, Német-, Franciaországot, milyen szorgalmasak ott az emberek, mily roppant munkásságot fejtettek ki, mennyit dolgoznak.
Egyszer aztán megpihent egy percre, hogy engedje beszédje hatására a véleményeket kinyilatkoztatását.
– Szegények! – szólalt fel egy paraszt nagy sajnálkozással.
