Einsteinhez hasonlóan Szent-Györgyi Albert sem volt jó tanuló…
Szent-Györgyi Albertben tizenéves kora elején alakult ki az a kisebbrendűségi érzés, amitől később sem tudott teljesen megszabadulni. Sikeréhségét részben ez magyarázta. A családban körülötte mindenki nagyszerű és tehetséges volt. Hozzájuk képest Albert kifejezetten lassú észjárásúnak tűnt. Einsteinhez hasonlóan ő sem volt jó tanuló. Erre később így emlékezett:
„Nagyon buta gyerek lehettem. Velem szinte semmi sem történt. Az iskolában állandóan csak magoltam. A könyveket gyűlöltem. Mindent gyűlöltem. Senki sem tanított arra, hogyan éljek. Senki sem mutatta meg, milyen csodálatos dolog tanulni, megérteni a körülöttünk lévő világot, alkotni valamit.”
A kudarcok elvették a kedvét a tanulástól. – Azt kérdeztem magamtól: „Mi az ördögöt kezdjek az életben? Talán menjek külföldre tanulni? Mi a nyavalyának?” – Házitanítót fogadtak mellé, hogy meg ne bukjon az iskolában.
