Tabi László egyik este, éppen karácsony után, meglepő kijelentéssel lépett be a Fészek társalgójába…
– A szocializmus jó dolog, de olykor jobb a kapitalizmus.
A színészek és jómagam is dermedten bámultunk rá, mert köztudott volt szoros kötődése a „szocializmust építő Magyarországhoz”. Kíváncsi tekintetünkre kötelességének érezte, hogy bővebben is kifejtse a gondolatot:
– Nézzétek, idefelé jövet a kocsimmal olyan köd volt, hogy az orromig is alig láttam. Néha ki kellett szállnom az autómból, hogy kitapogassam az úttestet. A neonfények ugyan átvilágítottak a sűrű ködön, innen megtudhattam volna, hogy melyik utcában járok, ha nem a szocialista Magyarországon élek.
Várakozással hallgattuk a folytatást, vajon hogyan fog a ködtől kilyukadni a szocializmus tagadásáig? Így folytatta:
– Mert mi világított a ködön át? „Röltex”, „Közért”, aztán „Cipőbolt”, „Édességbolt”. Ha nálunk kapitalizmus lenne, akkor a neonok azt világították volna: „Molnár és Moser”. Akkor tudtam volna, hogy az Aradi utcánál vagyok. Vagy azt világították volna, hogy „Szemere szűcs”. Akkor tudtam volna, hogy a Wesselényi utcánál vagyok. Vagy azt, hogy „Stühmer”, és akkor tudtam volna, hogy már a November 7. térnél vagyok. (Ma: Oktogon.) Vagyis olykor jobb a kapitalizmus.
Forrás: Kalmár Tibor: A nagy nevettetők
