Deák Ferencre a sarki boltban is kíváncsiak voltak…
Ágai Adolf visszaemlékezése szerint Deák Frenc népszerűsége, mely az első föliratig széles folyamhoz volt hasonlítható, az azutáni időben hatalmas zuhataggá nőtt, melynek dörgését milliók éljenzése alkotta.
„Neve és arczvonásai, melyeket csak az értelmiség ismert eddig, imádsággá lettek a nép ajkán, oltárképpé a kunyhók tűzhelyén.
Ez okozá, hogy midőn az utczán járt, nem győzött köszönni, s mikor ama sarki boltban ült, az ajtó nagy tükörlemezei előtt százankint álltak meg az emberek. De az öreg ur, mintha észre sem vette volna, elült a zsölyében, megforgatott néhány könyvet s Móricz bácsinak, ki amott a sötét sarokban fél szemmel a nagy könyvbe pillantott, a másikkal meg Deákot leste: vidám szókat mondogatott oda.
Sokszor megesett, hogy valamely belépő éppen tőle magától kérdezte: valjon, hol láthatná Deákot?
– A prémkereskedőt tetszik gondolni, vagy a képviselőt?
– Hát a nagy Deákot, a Ferenczet.
– No, a Ferencz én vagyok, de nagynak nem vagyok nagy. Isten megáldja!
És ezzel már kivül is volt az ajtón, álmélkodásban hagyva az idegent afölött, hogy ő most Deák Ferencczel váltott szót.”
Forrás: Ágai Adolf: Por és hamu, 1892
(Az anekdotát az eredeti helyesírás szerint közöljük.)
