Nyílt titok volt, hogy a Nyugat legfőbb kritikusa és szerkesztője Osvát Ernő, aki a tehetséget és a szabadságot tekintette jelszavának. Ehhez mérten tartottak tőle munkatársai…
Osvát Ernő mindenkire nagy hatással volt, évek teltek s múltak ő mindig mindenkiből mély érzelmeket váltott ki, Az Est munkatársából, Pásztor Árpád író-műfordítóból is.
„Hosszú, hosszú idők elteltével nem rég találkoztam Osvát Ernővel. A haja idő előtt fehéredett meg, de az arca fiatalos és szeme ma is régi. Villogó, vádló, szeretettel teli, és felelősségre vonó. Mint a jó tanáré.
Rám nézett, s én megijedtem. Mindig megijedek, ha rám néz… Hátha négyest akar adni…?
Mintha azt kérdezné, ez a két soha meg nem változó szem:
Miért nem dolgozik? … Miért nem hallani magáról? … Hát ezért ültünk annyit hajdan együtt a Király utcai szobácskámban, ezért kószáltunk, vitatkoztunk, álmodoztunk annyit?…
Bizony… bizony Osvát, – megöregedtünk!…
Nem nagyon, de egy kicsit megöregedtünk.”
Forrás: Pásztor Árpád: A fiatal Osvát
