Robert Schumann zárkózott, furcsa természetű ember volt…
Robert Schumann éveken át levelezett Volkmann Róbert zeneszerzővel anélkül, hogy személyesen megismerte volna, de minden levele végén kifejezte vágyát, hogy egyszer biztos csak találkoznak.
Hosszú levelezés után Schumann megegyezett Volkmann-nal a várva várt találkozó részleteiben: majd Lipcsében találkoznak, egy bizonyos zenemű-kereskedésben. Volkmann már türelmetlenül várt rá, mikor az elkéső Schumann mosolygó arccal odasietett hozzá:
– Drága barátom, boldog vagyok, hogy végre megismerhettem!
Ezzel megrázta kezét, és otthagyta az utánabámuló Volkmannt, majd kirohant az utcára.
