Tisza Kálmán szeretett társaságban időzni, kártyázni és kiváló szónok volt, viszont az irodalomhoz kevés tehetsége volt. Pedig ő is volt egyetlen egyszer életében költő.
Akkor volt ez, mikor Samassa József, még mint Deák-párti képviselő, első beszédét mondta a Házban.
Tisza Kálmán, mint az ellenzék vezére, e sorokat rögtönözte:
„Vigyázzon, páter Samassa,
Hogy a Házat meg ne szalassza.”
A verset a szónok kezébe csúsztatták, akit e tréfa, az ellenzék nagy örömére, meglehetősen meg is zavart, és idő előtt befejezte beszédét.
