A 34 éves Lev Tolsztoj miután 18 éves menyasszonyának vonzalmáról, valamint saját szenvedélyének mélységéről meggyőződött és miután megkérte a lány kezét, úgy döntött, a végső igen előtt megmutatja neki fiatalkori naplóit. Lehet, nem kellett volna?
A naplók kíméletlen és kendőzetlen leírását adták addigi, felnőtt életének, fogadalmainak, kicsapongásainak, érzéseinek – mindezt egyszerre zúdította rá a tapasztalatlan Szofja Andrejevna Berszre, aki Tolsztojban mindaddig csak a jó partit, a főnemesi származású, híres írót látta, és a szerelmes férfit, akit a nővére elől hódított el.
A lánynak végig kellett olvasnia, amint a szerelmének hitt férfi más nőkkel, köztük jobbágynőkkel folytatott szexuális kalandjait és az egyéb tivornyákat részletező naplóbejegyzéseket. Úgy tűnik, az író így képzelte az örök hűségesküben szereplő nyíltságot és őszinteséget.
Ami viszont Szofját illet, neki kicsit sok volt a jóból. A döbbenetet egy átsírt éjszaka követte, de azért igent mondott. Már nem tudott és nem is akart kihátrálni ebből a sokat ígérő kapcsolatból, és úgy érezte, hogy Tolsztoj különös gyónása örökre elvette tőle saját ártatlanságát. Másnap pedig arról írt a naplójában mekkora undort érzett ekkora „mocsoknak” a hatására.
Szofja Lev Tolsztojjal kötött házasságának első napjától (1862. október 8.) egész haláláig vezetett naplót, akárcsak a férje, így a bizarr naplómutogatásból Jasznaja Poljanában megrögzött (sokszor véres veszekedéssel és öngyilkossági fenyegetőzéssel „színesített”) szokás lett.
