Tersánszky Józsi Jenő nagy becsben tartotta Tóth Árpád barátságát…
„Akármilyen jóbarátságban voltam vele, egészen különös, hogy soha egyetlen sort sem váltottunk, se levelet, se lapot.
Boross Lászlóval egész regényeket firkáltunk egymásnak távollét alatt. De Tóth Árpád és én éppúgy, legföljebb Borosson keresztül üdvözöltük egymást.
Igazán jó barátságunk egyetlen dokumentuma az a pár sor csupán, amellyel Tóth Árpád egy versét ajánlja nekem.
Ez a vers a mámor, a bor dícséretéről szól. Majdnem bordal.
Nos hiszen tényleg keresztezte sok közös utunkat az alkohol. Tóth Árpád éppenséggel nem volt ellensége a csendes pityizálásnak. De hát én az ajánlás idején már régesrég absztinens voltam és azért meglepetésszerűen ért, hogy Tóth Árpád pont az alkohollal kapcsolatban gondol rám.
A háborút megelőző évekből még maradt néhány debreceni találkozásunknak emléke bennem. De már csak úgy, mint valami decens, biedermeieri beszély halvány képei.
Tóth Árpád Schöntágéknak vendégbarátságáról mesél. Szüretről, helyekről, dombokról, amiknek szépségében több igézetet lelt, mint a nagy magyar sík melankolikus egyhangúságában.”
Forrás: Tersánszky J. Jenő: Az ifjú Tóth Árpád, Nyugat, 1931
