Arany János szerette a nyelvi játékokat, elég csak a „hatalmasok, hat alma sok” szójátékára gondolni. A Toldi írója soha nem mondott nemet egy kis ízes nyelvi párbajra.
Arany János gyakran csak magának írogatott nyelvi játékokat, ám nem egyszer társra is talált. Nagykőrösön összetalálkozott az egyik tanártársa volt tanítványával a helyi búcsún, s miközben jó nagyokat kortyoltak az asztalra tett borból, izgalmas beszélgetés bontakozott ki közöttük.
– Mi lett magából?
– Ügyvéd.
– S van ügye?
– Nincs.
– Akkor hát ügyetlen.
– De volt már egy.
– Akkor együgyű.
– De azt is csakhamar másra bízták.
– Akkor ügyefogyott.
– Csak az, aki azt gondolja.
– Az én ügyem, már elfogyott.
