Vámbéry Ármin nem csak a kalandok végett utazott messzi földre…
„Sajnos, csak a kivételes és nemes lelkek hittek bennem. Midőn Törökországnak Magyarországba kinevezett első konzula Budapestre érkezett, minden oldalról azzal a kérdéssel ostromolták, hogy csakugyan igaz-e, hogy tudok törökűl, s midőn azt felelte, hogy úgy beszélek és úgy írok törökűl, a hogy a művelt oszmán egyáltalán csak képes, – az emberek nem tudtak hová lenni csodálkozásukban. Más alkalommal, midőn azt mondottam, hogy perzsáúl fogok beszélni Rawlinsonnal, egyik legjobb barátom és jóakaróm így szólt hozzám:
– Minket, nem bánom, tarthat ilyen beszéddel, de vigyázzon, hogy másokkal ne igyekezzék effélét elhitetni.
Néhány hét múlva Rawlinson született perzsának hitt engem, de idehaza mesebeszédnek tartották, hogy magyar tudós tudhatna perzsáúl is. Bizony, ilyen szomorúan alantas fokon álltunk akkor a tudományok dolgában Magyarországon.”
Forrás: Vámbéry Ármin: Küzdelmeim
