Weöres Sándor bűnbánó volt, amikor kellett…
Csorba Győző szeretettel emlegette Weöres Sándor „kalandjait”…
„1948 januárjában (ha jól emlékszem) az Akadémia tagjai az olasz állam segítségével Szicíliába utaztak. Közismert, hogy a risorgimento fészke ott volt, s az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc is jórészt ebbe a mozgalomba gyökerezett.
Főhadiszállásunk Catania volt. Az egyik reggel Amy kétségbeesetten közölte, hogy Sándor éjszaka nem ment haza, fogalma sincs, merre lehet. Tanácstalanul néztünk egymásra, s már különféle hivatalos akciókon elmélkedtünk, amikor egyszer csak váratlanul, széles mosollyal megjelent Sándor. Kiderült, hogy még este belekeveredett egy jókedvű olasz társaságba, s noha olaszul csak keveset tudott, elszórakozott velük, s ők vitték el valahova aludni is. Hogy hova, arról Sándornak fogalma sem volt. Bűnbánatában adta azt a nyilatkozatot, mely a „Weöres Sándor élete képekben” című kiadványban is megjelent a következő szöveggel:
„Feleségemnek ezennel megígérem és megfogadom, önszántamból és saját tervemből, hogy egy nap félliter bornál többet nem iszom, kivéve havonta egyszer, de akkor sem berúgásig. Berúgni maximum félévenkint egyszer.
Catania, 1948. jan. 24.
Weöres Sándor
Tanúk:
Ferenczy Erzsi
Ferency Béni”
Forrás: Csorba Győző anekdotája a Weöres házaspárról, Weöres Sándor Centenárium
