Paul Cézanne és Émile Zola ifjúkorukban elválaszthatatlan barátok voltak…
Zola és Cézanne, a két rendkívüli zseni egymásra talált. Amikor a középiskolában, az aix-i Bourbon College-ban találkoztak, Paul Cézanne nagydarab, brutális és rosszkedvű volt, olyan közvetlen, mint egy paraszt, míg az egy évvel fiatalabb Émile Zola alacsony volt, sápadt, ideges, fürkésző tekintetű.
Zola visszaemlékezései szerint ekkoriban szinte csak „szeretni és sírni” volt képes, amivel az iskolában zaklatások célpontja lett. Iskolatársai múmiafiúnak bélyegezték, és durván bántak vele, egészen addig míg Cézanne közbe nem avatkozott, hogy megvédje.
Cézanne később így mesélt életrajzírójának, Joachim Gasquet-nek:
„Zola nem törődött semmivel. Álmodozott. Makacsul társaságtalan volt – egy mélabús fiatal koldus. Tudod, olyan, amit a gyerekek utálnak. Minden ok nélkül kiközösítették. És valóban így kezdődött a barátságunk. Az egész iskola, a nagyfiúk és a kicsik is dühöngtek, mert nem figyeltem a zsarolásukra. Dacoltam velük, odamentem Zolához és beszélgettem vele. Rendes fickó volt. Másnap hozott nekem egy nagy kosár almát. Tessék – Cézanne almái*! Hosszú időre nyúlnak vissza…”
Forrás: Joachim Gasquets: Cézanne: A Memoir with Conversations
*Paul Cézanne több csendéletének is alma a központi tárgya
