„Laci te, / Hallod-e? / Jer ide, / Jer, ha mondom, / Rontom-bontom” 170 éve született Arany László költő, műfordító, esszéíró, akadémikus, a Kisfaludy Társaság tagja, Arany János fia.
Arany László 1844. március 24-én született Nagyszalontán, Arany János és Ercsey Julianna második gyermekeként. A szalontai piac baloldalán emelkedő Varga-féle házban laktak, amely egyúttal jegyzői lakul is szolgált. Az éles eszű fiút körülményei egyszerre szárnyaltatták és nyomasztották. Négyéves, amikor keresztapja, Petőfi verset ír hozzá, az Arany Lacinak a kisfiút beemeli az irodalomba. 1851 őszén szüleivel Nagykőrösre költözött, itt végezte az elemit s a gimnáziumot, ahol édesapja irodalmat, poétikát és klasszikus nyelveket tanított.
A jogásznak induló Arany László tizennyolc éves fővel, nénjével, Juliskával együtt, népmesekutató útra indult Erdélybe. A Székelyföldön gyűjtött népmeséket 1862-ben Eredeti népmesék címen adta ki. Gyulai Pál véleménye szerint övé a legjobban elbeszélt népmesék egész sora, a Babszem Jankó vagy az aranyhajú királykisasszony, netán Gagyi gazda története.
„Gyulaival, a ki leghosszabb ideig s legbizalmasabb barátja volt, aránylag kevés levelet váltott atyám. Addig is, míg Nagy-Kőrösön lakott, Gyulai szívesebben lerándult maga oda, mintsem levelezzen. Ő volt a körösi nagy kollégium tövében szerényen megvonult tanári hajlék leggyakoribb pesti vendége. A többiek: Kemény, Cengery, Toldy, Brassai, Salamon, ha jöttek is, csak egy-egy napig maradtak; Jókai, úgy hiszem, mindössze egyszer vagy kétszer volt ott, Eötvös pedig sok készülődés után sem jutott le. Gyulai néha egész hetet s többet is ott töltött. Tagjáúl tekintette őt a kis család s ő is beérte ennek mindennapos szerény életmódjával.” (Részlet Arany László visszaemlékezéseiből,, 1886)
Jogot tanult, s közben apja második folyóiratába, a Koszorúba fordított, beszámolókat, kritikákat adott közre. Több utazást tett, a leghosszabb időt Angliában töltötte.
1866-tól a Csengery Antal vezette Földhitel Intézet munkatársaként tevékenykedett, az intézménynek másfél évtized múlva egyik igazgatója lett. A Budapesti Szemle állandó munkatársaként történeti, társadalmi, nyelvészeti, irodalmi tanulmányokat, cikkeket jelentetett meg. Az Elfrida című humoros elbeszélő költeménye sikeres költővé tette, s a Kisfaludy Társaság tagja lett.
1872-ben írta meg élete főművét, A délibábok hősét, amellyel a Kisfaludy Társaság pályázatán – szappanbuborék jeligével – pályadíjat nyert.
Miért haragszik a disznó a kutyára, a kutya a macskára, a macska az egérre?
A disznó egyszer kapott valami kutyabőrös írást, szabadságlevelet. Őrizte, mint a szeme fényét, éjjel-nappal magával hordta; egyszer azonban el kellett neki menni messzi útra, nem vihette el a szabadságlevelet. Gondolkozott rajta, mit csináljon vele, utoljára is arra határozta, hogy odaadja legjobb komájának, a kutyának, majd megőrzi az, míg ő oda jár. Őrizte is a kutya hűségesen jó ideig, de egyszer neki is dolga akadt, neki is el kellett menni. Az írással mit volt mit tenni? Nem volt más ismerőse a macskánál, annak adta oda őrizni. Egy ideig őrizte is a macska, de biz ő hamar megunta, szeretett volna egy kicsit átmenni beszélgetni a szomszédba.
Gondolkozott rajta, hova tegye az írást. Már nem volt senki, akire bízhatta volna; kapta magát, felvitte a padlásra, eldugta a gerincgerenda mellé, azzal mint akinek rendben van a szénája, átment a szomszédba.
Estefelé hazament, kereste az írást, de biz azt egészen összerágták az egerek. Mikor a kutya hazament, nem tudott vele beszámolni, se aztán a kutya a disznónak.
Ettől az időtől sohase tudott a disznó jó szemmel nézni a kutyára, se a kutya a macskára, se a macska az egérre.
Nevéhez mesegyűjtemények, néhány vers, és számos fordítás (például Shakespeare, Moliére) fűződik. Arany László rendezte apja hátrahagyott iratait és levelezését. Két kötetben állította össze a hátrahagyott műveket, részletes előszót ír hozzájuk, majd újabb két kötetben adta ki Arany János levelezését.
Mindössze hét évvel élte túl apját. 54 éves korában tífuszt kapott, 1989. augusztus 1-jén halt meg. Arany Lászlót apja mellé temették a Kerepesi úti temetőbe.
