„mi többiek akik sokan vagyunk / te – többedmagaddal egyedül / most bevallom / engem akit mindig felkavar / a halál-illat fenyőágkoszorú” Ezen a héten elhunytaink emléke előtt tisztelgünk Szente B. Levente gyönyörű versével.
A halottak napja az emlékezés és az imádság bensőséges ünnepe. Gyökerei egészen az ezredfordulóig nyúlnak vissza: 998-ban, Franciaországban indult el az a hagyomány, amely szerint ezen a napon az elhunytakért imádkoznak a hívek. A 14. századra vált általánossá Európa-szerte, és azóta is a keresztény lélek egyik legmélyebb gesztusa: az élők szeretettel és reménnyel gondolnak azokra, akik már nincsenek velük.
A halottakról való megemlékezés a katolikus hit szerint a tisztítóhely – a purgatórium – tanításán alapul. Az imádság, a vezeklés, a szentmise mind lehetőség arra, hogy az ember szeretettel kísérje tovább elhunyt szeretteit, s így enyhítse saját fájdalmát is.
Halottak napján nemcsak a hozzánk közel állókra emlékezünk: gyertyát gyújtunk azokért is, akikre már senki sem emlékezik. A templomok gyászmiséin, a temetők csendjében a hit üzenete újra és újra megszólal: az élet nem ér véget a halállal – a feltámadás reménye világítja be a gyászt és az emlékezést.
Szente B. Levente 1972. szeptember 21-én Szörényváron (Drobeta-Turnu Severin), Romániában született.
SZENTE B. LEVENTE: MIT SOSEM TUDTUNK MI
(halottak napjára, mindannyiunkért)
hiányodhoz –
mi többiek akik sokan vagyunk
te – többedmagaddal egyedül
most bevallom
engem akit mindig felkavar
a halál-illat fenyőágkoszorú
nem szeretem a halott fát a hervadt virágot
beteges fiatal-öregedést érzek benne
mikor az elkínzott haló test kívül-belül csupa var
hogy ott lenni benne vagy mégsem sehol
ha romlást érzek
a mindannyiunktól ellopott életet
nagyon szomorút
és mélabút
istenemre mondom
nem akarom könnyed látni
sírni látni titeket anyám
sem gyermekem sem a szerelmem
drága apám téged sem
tettekért miérteken
mérhetetlen a hiányotok
amiben jobban s jobban
ez a virágvers
fáj
sosem tudtuk befejezni végre
a megbocsájtást
s az itt hagyott űrben
miféle szív teszi meg helyettem
helyettünk azt
ami a léleknél vénebb
imádkozom
