Ma ünnepli 80. születésnapját Archie Shepp szaxofonos, a jazz egyik legnagyobb élő alakja.
Archie Shepp 1937. május 24-én született a floridai Fort Lauderdale-ben, Philadelphiában nevelkedett, ahol Amikor 1959-ben 22 esztendősen, drámairodalmi tanulmányai végeztével New Yorkba költözött, drámaíró és színész akart lenni. Színészként akkor nem talált munkát, s ennek köszönhetik a jazzrajongók, hogy a fekete fiatalember ismét a zenére összpontosította figyelmét.
Shepp 1937. május 24-én született a Florida állambeli Fort Lauderdale-ben. Szaxofonozni és klarinétozni tanult, s tizenévesen rock and roll-, rhythm and blues- és jazzegyüttesekben szaxofonozott Philadelphiában. New Yorkban a jazz új vonulatával ismerkedett meg: a neves freejazz-zongorista, Cecil Taylor zenekarával vette föl első lemezeit.
1962-ben hozta létre első önálló együttesét a trombitás Bill Dixonnal, aki hozzá hasonlóan elkötelezett szószólója volt a feketék polgárjogi mozgalmának. A következő évben New York Contemporary Five néven alakított kvintettet. E két avantgárd formációval inkább még csak Európában ért el jelentős sikereket.
Az 1964-es év azután meghozta az amerikai elismerést is – ebben segítette őt nagy példaképe, az ugyancsak tenorszaxofonos John Coltrane. Az elismerés nem volt egyoldalú, Coltrane szintén sokra tartotta Sheppet, és lemezfelvételekre is meghívta: elvitte az Impulse lemezcéghez. Így talán nem véletlen, hogy az ebben az évben készült Shepp-album címe „Four For Trane” (Négy szám Trane-nek) volt, négy Coltrane-kompozícióval és egy saját szerzeménnyel. 1965-ben egy napon játszottak mesterével a newporti fesztiválon (ezt örökíti meg a „New Thing At Newport” című lemez), együtt vettek részt abban az évben a chicagói Down Beat jazzfesztiválon, és Shepp játszott Coltrane „Ascension” című korongján is.
A tenorszaxofonos Archie Shepp, aki annak idején példaképének tekintette Coltrane-t.
Az azóta eltelt több mint negyven évben Shepp számtalan lemezt készített, sokat komponált, időnként színházi zenészként és színészként is játszott, főként politikai, polgárjogi kérdésekkel foglalkozó darabokban. Zenéjében, szövegeiben, verseiben, esszéiben, egyéb írásaiban mindig ott volt, ott van a feketék egyenjogúsítása, a fekete művészet értékei melletti kiállás – ami nála nem jelent fehérellenességet, zenekaraiban mindig sok fehér muzsikus is megfordult. 1965-ben mutatták be „The Communist” című színdarabját. Később egyetemi katedrát kapott a Massachusetts állambeli Amherst egyetemén.
Shepp igen sokoldalú személyiség, de a világ azért leginkább zenészként ismeri – elsősorban avantgárd, freejazz-zenészként, pedig muzsikájában éppúgy megtalálhatók a jazz hagyományosabb formái, a ballada, a blues, a rhythm and blues vagy az afrikai gyökerek, helyenként még a rock is. Shepp a tenorszaxofon egyik legnagyobb élő mestere, de alkalmanként szopránszaxofonon és zongorán is hallható erőtől duzzadó, ugyanakkor érzelemteli játéka.
1999-ben Archie Shepp kétszer is járt Budapesten. Két év múlva megint a vendégünk volt, 2002 novemberében pedig ő volt a sztárvendége az év dzsesszkoncertjeként díjazott Dresch Quartet-koncertnek a BMC Jazz Estek programjában. (Ebben az évben jelent meg Dreschék „Hungarian Bebop” című lemeze Shepp vendégszereplésével.) 2003 márciusában a hosszabb ideje Franciaországban élő és alkotó Shepp volt a francia-magyar dzsessztalálkozó sztárvendége a Fonó Budai Zeneházban, s ez alkalommal is Dresch Mihály kvartettjével lépett fel.
