Daniel Gabriel Fahrenheit olyan pontos hőmérőt készített, amellyel új korszakot nyitott a hőmérséklet mérésében – az általa kidolgozott skálát pedig ma is használják.
Egy üvegfúvó műhelytől a tudományig
Daniel Gabriel Fahrenheit 1686. május 24-én született Danzigban, a mai lengyelországi Gdańskban. Jómódú német kereskedőcsaládból származott, szüleit azonban már tizennégy éves korában elveszítette: gombamérgezésben haltak meg. Ezután Amszterdamban kereskedelmi tanulmányokat folytatott, később azonban egészen más irányba indult.
Hollandiában üvegfúvó műhelyt nyitott, ahol elsősorban hőmérőket és barométereket készített. Készülékei hamar keresetté váltak, Fahrenheit pedig sokat utazott, és levelezés útján is kapcsolatot tartott korának tudósaival. 1724-ben Angliába látogatott, ahol a tudományos élet egyik legtekintélyesebb intézménye, a londoni Royal Society tagjává választotta.
A higanyban találta meg a megoldást
Fahrenheit korában a hőmérőkben többnyire alkoholt használtak, ez azonban magasabb hőmérsékleteknél már nem bizonyult megfelelőnek. Fahrenheit a higanyban találta meg az ideális mérőanyagot: hőmérséklet-változásra jól érzékelhetően és egyenletesen reagált, ráadásul megfelelő tisztaságban nem tapadt a vékony üvegcső falához.
Amikor 1714-ben két higanyos hőmérőjét bemutatta egy neves hallei tanárnak, az állítólag azért ámuldozott, mert a két műszer pontosan ugyanazt az értéket mutatta. A korabeli hőmérők megbízhatóságához képest ez valódi szenzációnak számított.
Fahrenheit célja az volt, hogy olyan eszközt készítsen, amellyel megbízhatóan meghatározhatók a különböző hőmérsékleti pontok. Kísérletei során a víz fagyás- és forráspontját is pontosabban tudta mérni, és arra is rájött, hogy a forráspont a légnyomás változásával együtt változik.
Miért éppen 32 fok a fagyáspont?
Fahrenheit saját hőmérsékleti skálájának kialakításakor olyan alsó kiindulópontot keresett, amelyen a téli hidegben sem kell negatív számokat használnia. Ehhez az addig mért legalacsonyabb hőmérsékletet választotta.
A skálát később úgy módosította, hogy a víz fagyáspontja 32, forráspontja pedig 212 Fahrenheit-fok legyen. A két érték közötti 180 fokos különbség egyben azt is jelentette, hogy a Fahrenheit-skála egy fokának nagysága askála egy fokának 5/9-e.
Ma a Fahrenheit-skálát elsősorban az Egyesült Államokban használják, míg Európában és a tudományban a Celsius-skála vált általánossá.
Nem csak hőmérőt készített
Fahrenheit 1724-ben, a Royal Society tagjaként közleményben ismertette hőmérőjének elkészítését és kalibrálását. Pontos műszereivel más folyadékok forráspontját is megvizsgálta, és megállapította, hogy azok meghatározott körülmények között állandó értéket mutatnak.
Azt is felismerte, hogy a forráspont a légnyomás változásával módosul. Ő készítette az első tudatosan megszerkesztett termobarométert, vagyis olyan műszert, amely egyszerre tette lehetővé a levegő hőmérsékletének és nyomásának mérését.
Fahrenheit 1736. szeptember 16-án halt meg Hágában. Bár a róla elnevezett skála Európában háttérbe szorult, neve továbbra is ott van a mindennapokban: amikor valaki 32 Fahrenheit-fokos időjárásról beszél, valójában annak az embernek az örökségét használja, aki a hideget és a meleget először próbálta igazán pontos számok közé szorítani.
