Artemisia Gentileschi a leghaladóbb és legkifejezőbb művész volt a maga korában, úttörő jelentőségű alkotóként festményeivel a történetmesélés mestere lett.
Artemisia Gentileschi a 17. százada legismertebb női festőnője nem művészete, hanem egy kegyetlen történet révén vált ismertté. Apja, Orazio Gentileschi maga is ismert festő volt, Artemisia az ő műhelyében ismerkedett meg a mesterség titkaival. A nőkre vonatkozó korlátozások miatt nem tudott belépni a hagyományos művészeti képzési rendszerbe, mint egy festő inasa vagy asszisztense. Ehelyett apjával, Orazióval tanult, aki olyan tehetségével büszkélkedett, amely messze felülmúlta a testvéreiét
1611. május 6-án Agostino Tassi, az apa egyik munkatársa ott, a műhelyben megerőszakolta a lányt. Ezután ugyan azt ígérte áldozatának, hogy feleségül veszi, de 1612 márciusában Artemisia apja feljelentette a férfit a lányán elkövetett erőszak miatt. Botrány és bírósági tárgyalás következett, Tassit 1612. november 27-én ötévi gályarabságra ítélték (ami alól azonban valahogy kibújt). Két nappal a verdikt után Artemisia férjhez ment Pierantonio Stiattesihez, aki kész volt elvenni őt „a becsületén esett folt” ellenére is.
Mégsem ő volt a festőnő igazi szerelme – ugyanis Artemisia a továbbiakban meglehetősen nyíltan, igencsak szabad életet élt Francesco Maria Maringhi, egy firenzei nemesember oldalán.
Orazio Gentileschi lánya nem vált volna maga is híres festőnővé, aki Firenzében, majd Rómában, Velencében és Nápolyban is saját műhelyt vezetett. Az utókorra nemcsak a műhelyek produkciói, hanem adósságaik dokumentumai is megmaradtak: dokumentumok a hosszú pénzügyi vitákról, amelyek akadályozták az alkotói munkát.
Viszont éppen ezért a történészek részletekbe menően ismerik a festőnő mozgalmas életét. Artemisia pályáját drámai elemek sora befolyásolta – hol megkeserítette, hol színesítette – életét, épp ezért nehéz választ adni arra, hogy egyáltalán milyen lehetett a XVII. században egy festőnő élete.
Festményein Gentilschi gyakran ábrázolt történeteket a bibliai, mitológiai és történelmi narratívák hősnőiről. Gentileschi volt az első nő, aki a firenzei Accademia di Arte del Disegno tagja lett, és
az első ismert női művész, akinek nemzetközi megrendelői voltak és mecénások segítették.
A szignált és keltezett képek egy változó arculatú alkotót mutatnak a mai látogatónak. Artemisiára, kortársaihoz hasonlóan, nagy hatást gyakorolt Caravaggio fény-árnyék technikája, amelyben a megvilágított testek sötét háttérből emelkednek ki, és jellemző rá az arckifejezések, a mozdulatok erőteljessége is. Ez nagyon jól megfelel az olyan patetikus témáknál, mint Judit és Holofernész vagy Zsuzsanna és a vének jelenete, de kevésbé adekvát, amikor Szűz Mária a gyermek Jézussal jelenik meg a vásznon.
Artemisia Gentileschi művészetének lélektani magyarázata van.
Képei azt mutatják ugyanis, hogy különösen kedvel két témakört. Az egyik az, amely a női testet tárja fel és vetkőzteti le: Zsuzsanna, Bethsabé, Diána figurája tanúskodik erről.
Műveinek egy másik csoportja kifejezetten a nemiséget és a szenvedést, a fájdalmat kapcsolja össze: Juditot mutatja Holofernész fejével, Jáelt, aki úgy öli meg Sziszerát, hogy sátorvasat döf a koponyájába, a kígyó által megmart meztelen Kleopátrát, vagy a nimfát és a szatírt ábrázolja.
Csábítóan egyszerű lenne e témák gyakoriságát a fiatalon elszenvedett nemi erőszak utóhatásával magyarázni: a festőnő e feltevés szerint ezt a megrázkódtatást öltözteti bibliai vagy történelmi legendákba. Viszont az is igaz, hogy korántsem ő volt az egyetlen, aki ezeket a históriákat dolgozta fel abban a korban – bár persze a többiek férfiak voltak.
Műveinek ismerete ellenére sem könnyű megérteni, ki volt igazából a legendás Artemisia Gentileschi.
