“Az életről és a halálról írok. Milyen egyéb témám lehetne még?” 155 éve született Arthur Schnitzler író, drámaíró, akinek Álomnovella című elbeszéléséből Stanley Kubrick készítette el utolsó filmjét Tágra zárt szemek címmel.
Arthur Schnitzler író, drámaíró ;és gégespecialista a lélektani naturalizmus irányzatának egyik legjelentősebb alakja volt. 1862. május 15-én született Bécsben született. Apai ősei nagykanizsai zsidó asztalosok voltak, a később Bécsbe költözött család felvett neve (Schnitzler – faragó) is e mesterségre utalt. Az író apja a bécsi egyetem orvosprofesszora, híres gégespecialista volt. A család élénk társasági életet élt, szoros kapcsolatot tartott fenn a bécsi művészi körökkel s igen nagy hangsúlyt fektettek fiuk nevelésére. Kamaszként inkább a művészetek vonzották, elsősorban verseket írt, emellett egészen kiválóan zongorázott is. Ennek ellenére 1879-ben a bécsi egyetem orvoskarára iratkozott be, s 1885-ben le is diplomázott. Ezt követően praktizált, előbb alorvosként, majd 1889-1893 között apja mellett a Poliklinikán, s közben körzeti orvosként is dolgozott.
Az Arthur Schnitzler-féle pszichoanalitikus, dekadens impresszionista elbeszélő művészet
Mint tartalékos katonatiszt egy időben a császári és királyi hadseregben orvos főtisztként is tevékenykedett, ám Guszti hadnagy című novellájának megjelenése után egy becsületbíróság megfosztotta rangjától, mivel írásával úgymond ártott a hadsereg tekintélyének.
Az 1880-as évek közepén Schnitzler általános orvosi tevékenysége mellett idegorvosi tanulmányokat is folytatott, kedves ismerőse, Sigmund Freud hatására. Később mégis inkább gégespecialistává képezte magát, a neurózisok, az emberi lélek rejtelmeinek tanulmányozását pedig íróként hasznosította. Ebben az időben szakfolyóiratokban publikált, s ezzel párhuzamosan a Fiatal Bécs elnevezésű költői-művészi csoportosulás tagjaként sorra jelentek meg novellái, regényei és drámái. A bécsi szalonok kedvelt figurája volt műveltségével és megnyerő modorával, írásai mégis rendre botrányokat okoztak. A támadásokra egy alkalommal meglehetősen ingerülten kijelentette: “Az életről és a halálról írok. Milyen egyéb témám lehetne még?”
A botrány oka azonban az volt, hogy Schnitzler szinte minden művében az életnek egy meglehetősen szemérmesen takargatott szeletéről, a szerelemről, a szexualitásról, az embert mozgató biológiai ösztönökről és lelki folyamatokról olvashatunk. Freud úgy vélekedett róla, hogy amit ő a tudomány eszközeivel felderített, azt Schnitzler a művészet eszközeivel tudta az olvasók és a nézők élményévé tenni.
„Olyan közegben élünk, ahol mindent a látszat határoz meg.”
Prózai művei mellett (Elza kisasszony, Berta asszony, Guszti hadnagy, Teréz – egy asszony története, Casanova hazatérése, Beata asszony meg a fia) életművének jelentős részét képezik színdarabjai, amelyek közül a leginkább ismert az Anatol és a Körtánc. Ez utóbbin felháborodott a bécsi közönség, holott Schnitzler a maga eszközeivel a játékká silányított szexualitás ábrázolásával egy lassan felbomló társadalom vívódásait óhajtotta érzékeltetni. A Körtáncból 1950-ben film is készült Max Ophüls rendezésében, 1989-ben pedig Kornis Mihály készítette el egyfajta parafrázisát Körmagyar címmel.
Nem kerülte el a megfilmesítést Schnitzler egyik leghíresebb elbeszélése, az Álomnovella sem, amelyből a világhírű rendező, Stanley Kubrick készítette el utolsó filmjét Tágra zárt szemek címmel, az (akkor még) hollywoodi álompár, Tom Cruise és Nicole Kidman főszereplésével.
A szerelmi játszmák felderítése és színre vitele mellett Schnitzler más tematikával is megpróbálkozott, történelmi kérdéseket feszeget a nagy francia forradalom idején játszódó A Zöld Kakadu, az emberi tolerancia, a humanizmus jelentőségéről szól A Bernhardi-ügy, amelynek címszereplőjét édesapjáról mintázta.
1930-ban az író lánya öngyilkosságot követett el, s ezt a tragédiát nem tudta kiheverni. Egészségi állapota rohamosan romlott, s 1931. október 21-én bécsi otthonában agyvérzés következtében meghalt.
