Jellegzetes baritonjával három évtizeden át állandóan a slágerlisták élén állt. A soullengenda Barry White 10 éve halt meg.
Tíz éve, 2003. július 4-én halt meg Barry White Grammy-díjas amerikai énekes, zeneszerző, producer. A mackótermetű, mély hangú White a rhythm and blues és a soul hagyományain nőtt fel, mégis a diszkózene tette világsztárrá, a You’re The First, The Last, My Everything (Te vagy az első, az utolsó, a mindenem) című dala hatalmas sláger volt.
White Texas állambeli Galvestonban született 1944. szeptember 12-én Barry Eugene Carter néven, édesanyjával is öccsével Los Angelesbe, a város legveszélyesebb negyedébe költöztek. A vallásos gospel zenén nőtt fel, templomi kórusokban énekelt és zongorázni is megtanult, már 11 évesen játszott egy lemezfelvételen.
A világhírnév felé
Tinédzserként azonban engedett a baráti körnek, és lopás miatt (néhány gumiabroncsot tulajdonított el) négy hónap börtönre ítélték. Befutott énekesként White erre a rövid, ám annál nehezebb időszakra mindig úgy emlékezett vissza, mint az elvonókúrára és az azt követő kijózanodásra, amely ráébresztette, mivé válhat, ha bűnözőként él tovább. White végül rátalált a helyes útra és a becsületes munka irányába terelte, öccse, Daryl nem volt ilyen szerencsés, őt egy bandaháború során halálos lövés érte. A rácsok mögött hallotta meg Elvis Presley It’s Now Or Never című dalát, amely örökre megváltoztatta az életét. Rendkívüli hanggal bírt White-ot eleinte egyáltalán nem érdekelte az énekesi karrier, noha szabadulása után már csak a zenével foglalkozott, énekelt az Upfronts elnevezésű együttesben, ahol bársonyos, olykor kemény, olykor erotikus baritonhangja ellenére a basszus szólamot osztották rá. Ekkoriban még inkább mások karrierjét egyengette, lemezkiadóknak kutatott fel tehetségeket, dalokat írt és hangszerelt.
1972-ben hozta össze és futtatta be a Love Unlimited női együttest, amelynek hangzását olykor ő maga is „dúsította” búgó hangjával. A csapat első nagy slágerét, amelynek címe Walkin’ in the Rain (With the One I Love) volt, az egyik énekesnővel folytatott beszélgetés után írta meg, a társalgás eredménye emellett szerelem és házasság lett. A Love Unlimited első albuma több mint egymillió példányban kelt el, de a folytatás elmaradt, végül White és az együttes szakított.
White úgy döntött, egy férfi énekes producereként folytatja és írt is néhány dalt, amelynek demófelvételét ő készítette el. Egyik barátjának kezébe került az anyag és hosszas rábeszélés után elérte, hogy a végleges változatot is White énekelje el, az eredmény pedig a világhírnév lett. Az albumról az I’m Gonna Love You Just a Little More Baby című dal a harmadik helyig jutott a poplistán és végül majdnem egy évet töltött ott. Ugyancsak 1973-ban hozta létre a 40 tagú Love Unlimited Orchestra elnevezésű zenekart, amelyben népes vonósszekció mellett torzított gitár is helyet kapott. A formáció Love Theme című instrumentális száma 1974-ben a slágerlista első helyéig jutott, s nagy szerepet játszott a diszkóláz elindításában.
White ontotta magából a slágereket, amelyek bár sok újdonságot és különbözőséget egymástól nem mutattak, nagyszerűen voltak előadva. A hetvenes évek közepén biztos lehetett benne, hogy akármivel rukkol elő, arra lecsap a közönség, hatalmas sikere volt az I’ve Got So Much To Give, a Can,t Get Enough, a Never, Never Gonna Give Ya Up, az It’s Ecstasy When You Lay Down Next To Me című dalokkal. Az abszolút sláger 1974-ben a You’re The First, The Last, My Everything lett, amely az egész világot megőrjítette, s hónapokat töltött a különböző listák csúcsán. Az egymáshoz nagyon hasonló andalító dallamok szerzése mellett White szövegíróként is ekkor bontakozott ki végérvényesen. Az általa írt dalok szinte kivétel nélkül a szerelemről szóltak, és előszeretettel foglalkoztak a női test, a női fehérneműk és a férfiszív fájdalmának rejtelmeivel.
A diszkóőrület elmúltával visszatért a rhythm and blues és a soul műfajához, megőrizve tekintélyes rajongótáborát. A nyolcvanas évek elején egy ideig jobbára csak koncertezett, hogy azután újult erővel induljon a publikum meghódítására. 1989-es The Man is Back! című albumáról három dal került fel a listákra, az 1994-es The Icon is Love többszörös platinalemez lett, a legnagyobb példányszámban eladott albuma a 70-es évek óta.
Mintegy tíz első helyezett kislemeze volt, jó néhány albuma is az élre került és akkor még szó sem esett azokról, amelyek „csak” az élmezőnybe, az első tíz közé vagy az első húsz hely valamelyikéig jutottak fel. Barry White lemezeiből világszerte több mint százmillió darab kelt el, több mint száz albuma arany, negyvenegy pedig platinalemez, kislemezei között húsz az arany és tíz a platinalemezek száma. A legrangosabb szakmai elismerésre, a Grammy-díjra az impozáns lista ellenére is 2000-ig kellett várnia, amikor is utolsó albuma, a Stay Power mindjárt kettőt is kapott.
Sikerei csúcsán kirándulást tett a filmszakmába, rajzfilmfiguráknak kölcsönözte hangját, feltűnt a Simpson-családban, hirdetésekben szerepelt és egyik dala hallható az 1999-es első Apple iBook-reklámban is. Barry White a nyolcvanas években Magyarországon is nagy sikerrel lépett fel.
White nagytermetű, látszatra makkegészséges ember volt, pedig éveken át harcolt több betegséggel. Ötvennyolc évesen, 2003. július 4-én bekövetkezett halálát veseelégtelenség okozta, de ekkor már hónapok óta ápolták kórházban szélütés miatt. Halála után egy évvel, 2004-ben került be a Dance Music Hall of Fame hírességei közé.
Az egyik legismertebb televíziós zenei műsor, a Soul Train alapítója Dan Cornelius szerint White egy valódi mester volt. „Barry White-hoz nem volt hasonló. A zenéje örökké élni fog, és nem szabnak neki határt az olyan stílusok, mint a diszkó, a soul, vagy a hip-hop”.
