Benczúr Gyula a XIX. századi magyar történeti, akadémikus festészet jelentős alakja, a millennium időszakának legünnepeltebb művésze volt, valamint az első magyar művészképző, a Mesteriskola igazgatója.
„Mert Benczúr Gyulának nem az a bűne, hogy harminc évig fest egy képet, és Rippl-Rónainak az még nem érdeme, hogy egy ülésre festi a maga dolgait. A különbség köztük inkább az, hogy Benczúr Gyula mesterember, Rippl-Rónai azonban művész…” – írja Fülep Lajos 1906-ban a Magyar Szemlében.
Benczúr Gyula 1844. január 28-án született Nyíregyházán Benczúr Gyula festőművész. Evangélikus családban nőtt fel, ahol vallásos és hazafias nevelést kapott. Kassán végezte a középiskolát, s először e felvidéki városban, a Klimkovits testvérek magániskolájában tanult festeni és rajzolni. 1861-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián fejlesztette tudását, 1864-1868 között H. Anschütz, majd Karl von Piloty növendéke volt. Egy ideig együtt dolgozott Szinyei Merse Pállal is. Korai alkotásai romantikus életképek (Balatoni halásztragédia) és biedermeier arcképek (Etelka, Gizella) voltak, de Szinyei és Paál László hatására plein air képeket is festett (Erdei tájkép, Pihenés az erdőben).
Első nagy sikerét 1866-ban aratta Pesten Hunyadi László búcsúja című történeti képével. A nemzeti romantika nálunk Székely Bertalan és Madarász Viktor műveiben jelentkezett először, Benczúr művészete hozzájuk kapcsolódott, bár az ő piktúrájuk tartalmi mélységeit nem érte el.
Már az olyan korai, a nemzeti érzések inspirálta művein fellelhető a kivételes ábrázolókészség és a kiváló rajztudás, mint a II. Rákóczi Ferenc elfogatása (1869) és a Vajk megkeresztelése (1876), melyeken a clair-obscure, a fény és árnyék kontrasztja érvényesül. Szent István felajánlja a koronát Máriának című vászna a Bazilika egyik oltárképe. Mestere, Piloty historizmusával szemben témái aktualitást is tartalmaztak, a nemzet elnyomása elleni tiltakozásból fakadtak.
Olasz- és franciaországi tanulmányútján főleg a barokk mesterei, Tiziano, Tiepolo, Tintoretto és Rubens hatottak rá. II. Lajos bajor király rokokó témákat rendelt nála: a XV. Lajos és Dubarry 1874-ben készült el, ezt követte a XVI. Lajos és családja a Versailles-i palota megostromlásakor. A bajor uralkodó kineveztette a müncheni akadémia tanárává, s 1876-tól 1883-ig itt dolgozott. Ekkor hazahívták az első magyar művészképző, a Mesteriskola igazgatójának.
„A Mesteriskola élén mindvégig a becsületes technikai felkészültséget tartotta a művészképzés legfontosabb célkitűzésének – írja Telepy. – Ellensége azonban soha nem volt az új művészeti utakat kereső ifjúságnak – három tanítványa, Fényes, Kernstok, Koszta festészete tanúskodik erről. A reformot követelők egyik szószólója, Hock János, felületes megállapításaival még inkább növelte a zavart és értetlenséget a művészet területén. „Művészeti reform”-jában támadta Benczúrt, aki méltatlannak tartotta, hogy a durva kirohanásra a sajtón keresztül vagy bármilyen formában reagáljon, ezt helyette tanítványai tették meg. A maga részéről megelégedett azzal, hogy ellenfelét Mefisztóként ábrázolja. Művészetének hivatalos elismerése ezután sem szenvedett csorbát, a nagyarányú megrendelések továbbra is az ő ecsetjére vártak.”
Benczúr munkássága nyomán a XIX-XX. század fordulójának kedvelt műfajává vált a reprezentatív portré.
Az arisztokrácia és a politikai élet alakjairól készült művei közül nevezetesek a gróf Károlyi Lászlóné, I. Ferenc József, Erzsébet királyné, Rudolf, Tisza Kálmán, gróf Tisza István, Trefort Ágoston, Mikszáth Kálmán, I. Ferdinánd bolgár cár arcmását megörökítő képei.
Utolsó alkotói korszakában készült a Habsburgok szerepét kiemelő Budavár visszavétele (1896) című képe. Hasonló hangulatú volt az 1944-ben elpusztult Millenniumi hódolat is.
Késői történelmi tablóin világosabb kolorit érvényesül, mint pl. a királyi vár Hunyadi-termébe tervezett nyolc monumentális kompozíció két elkészült darabján: a Mátyás fogadja a pápa követeit (1915) és a Diadalmas Mátyás (1919) című alkotásain. Számos önarcképet, valamint mitológiai tárgyú képeket is készített: Bacchánsnő, Perseus és Andromeda. Virágokat és puttókat festett a Mályvák között és a Vénus galambjai című vásznain. Kései korszakában is alkotott néhány realista, plein-airhoz közelítő képet (Nő erdőben, Olvasó nő), és számos bibliai tárgyú képet is (Házasságtörő nő, Bűnbánó Magdolna, Jézus az Olajfák hegyén).
Benczúr a XIX. századi magyar történeti, akadémikus festészet jelentős alakja, a millennium időszakának legünnepeltebb művésze volt. 1906-ban kinevezték a főrendiház örökös tagjává, s 1910-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1876 óta szabadkőműves is volt. A kor hivatalos festőjeként elhalmozták megrendelésekkel és kitüntetésekkel.
Műveit kiváló rajztudás, teátrális, barokkos kompozíció, látványos, pompázatos ruházat és tartozékok, olykor naturalista megoldások jellemzik. Stílusát a dualizmus korának jellegzetes irányzata, a historizmus szabta meg, amely a történelmet illusztráló, olykor kiigazító, tendenciózus piktúraként akkoriban meghatározó volt a hazai képzőművészetben.
Benczúr Gyula 1920. július 16-án halt meg birtokán, a Nógrád-megyei Dolányban, amelyet később Benczúrfalvának neveztek el. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint számos vidéki és külföldi múzeum őrzi. 2001-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. Telepy Katalin írt róla monográfiát, mely 1960-ban, majd 1970-ben jelent meg.
„A szobrok közt a nagy kerek teremben legjobban feltűnik már nagyságánál fogva is Stróbl Alajostól „A kürtös.” Ez a budai királyi palota udvarán fölállítandó szobor-csoportozat egyik mellékalakja. Maga a csoportozat, mely egy kút-medenczét fog díszíteni, Mátyás királyt tünteti föl vadászaton, vadászok közt. A kürtös épen szájához illeszti a kürtöt s jelt ad az erdőben maradt többi vadásznak a gyülekezésre. Izmos férfialak, süveggel és czifrán kihányt bekecsben. Most még csak gipsz mintáját látjuk a kiállításon, de nemsokára az egész csoportozat bronzból öntve a királyi palota udvarának egyik művészi disze lesz. A szoborral együtt látszik képünkön a müncheni Herschel Ottó hármas képe: „Erzsébet királyné fogadtatása a paradicsomban.” Angyali alakok fogadják és vezetik a királynét, s énekelnek tiszteletére. A terem oszlopos folyosóján hosszú félkörben láthatók Benczúr Gyula kartonjai, a lipótvárosi bazilika számára készült mozaik képekhez. Tisztább rajzokat alig lehet látni.” (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1901. április 28.)
