„Mert e világ aljassága nagy, és az embernek le kell járnia a lábát, nehogy azt is ellopják tőle.” Lírai és színházi műveiben egyaránt az expresszionizmusra jellemző lázadás és rombolás jegyeivel játszó Bertolt Brecht a XX. századi dráma és drámaelmélet, színházi gyakorlat egyik újítója.
„Ha az ember a nagyfejűek szavát hallgatja, úgy látszik, hogy ők csak istenfélelemből vezetik a háborút, s mindenért, ami szép, ami jó. De ha az ember jobban odakukucskál, kiderül, hogy nem olyan tökfilkók – a háborút a haszonért vezetik. Különben a magamfajta kicsiny ember nem is segítene nekik.” (Bertolt Brecht: Kurázsi mama)
Bertolt Brecht német drámaíró, költő, író, kritikus, színházi rendező, a 20. századi színház egyik megújítója 115 éve, 1898. február 10-én született. Gazdag családból származott, kitűnő nevelést kapott. 1917-ben a Müncheni Egyetem orvosi fakultására iratkozott be, a háború utolsó évében szanitécként szolgált a hadseregben. Az egyetemi tanulmányai közben egy kabaréban is fellépett, saját dalait adta elő mandolinkísérettel.
Bertolt Brecht: Refrén
Nem rossz kis izé ez az élet,
Ha futólag s szemből nézed.
Szeresd forrón vagy túl soká:
Farát mutatja rá.
(Tandori Dezső)
Brecht megismerkedett a marxizmus alapfogalmaival s egyre közelebb került a baloldali nézetekhez. Alig múlt húsz éves, amikor jelentékeny írók, költők társaságába került. Wedekind körében ismerte meg a már akkor világhírű Thomas Mannt, aki hamarosan nagyra tartotta, továbbá egy életre összebarátkozott Lion Feuchtwangerrel. 1923-ban abbahagyta orvosi tanulmányait, s a Müncheni Kamaraszínház dramaturgja lett. Itt mutatták be a Dobszó az éjszakában című darabját, amely nagy sikert aratott, s elnyerte a Kleist-díjat is.
1924-ben Berlinbe költözött, a Deutsches Theater dramaturgjaként a kor legnagyobb rendezői, Max Reinhardt és Erwin Piscator mellett dolgozhatott. A világhírnevet az 1928-ban színpadra került, Kurt Weill zenéjével készült groteszk hangvételű Koldusopera című darabja hozta meg számára, amely egy XVIII. századi angol dráma feldolgozása. Itt már szerepeltek az epikus színházra jellemző elidegenítő effektusok, a didaktikus feliratok, a vetített képek, a nézőket megszólító színészek, a cselekményt megszakító songok, amelyek közül nem egy világsláger lett. A következő Brecht-Weill darabbal, a Mahagonny városának tündöklése és bukásával megalkotta teljesen új drámaelméletét az epikus színházról.
„A csatamezők hiénájának”, az éles nyelvű, haszonleső-alkalmazkodó központi szereplőnek „nem jut eszébe, hogy nagyon nagy olló kell ahhoz, ha a háborúból ki akarja vágni a maga részét” (Brecht).
Hitler hatalomra jutása után menekülnie kellett hazájából, ahol állampolgárságától megfosztották, könyveit elégették, darabjait betiltották. Megfordult Finnországban, a Szovjetunióban is, majd 1941-ben az Egyesült Államokba ment, és itt élt 1947-ig. Emigrációban írta legjelentősebb drámáit: a tudósok felelősségét boncoló Galilei életét, a háború értelmetlenségét bizonyító Kurázsi mamát, a kapitalizmus kíméletlenségét vázoló Szecsuáni jólélek című darabot, a Hitlert nevetségessé tevő Állítsátok meg Arturo Uit című szatírát, ami egy gengszter-történet. Bemutatja miként keríti hatalmába Arturo Ui és gengszterbandája Chicago egyik „legtekintélyesebb” trösztjét, majd az egész várost… Az Arturo Ui félreérthetetlen, tragikomikus, szimbolikus ábrázolása Hitler uralomra jutásának, mégis csak Brecht halála után, 1959-ben mutatták be Németországban és hazánkban is.
Szerelmi dal komisz időkből
Nem fűzött össze bennünket barátság,
és karom éjjel mégis átkarolt.
S mikor már bebújtunk a közös ágyba,
messzebb voltunk egymástól, mint a hold.
És hogyha a piacon összefutnánk,
néhány halért egymásnak ugranánk ma.
Nem fűzött össze bennünket barátság,
amikor bebújtunk a közös ágyba.
(Eörsi István)
1941-ben a Szovjetunión át az Egyesült Államokba menekült, s Hollywoodban próbált szerencsét, kevés sikerrel. Megírta az ősi kínai történetet feldolgozó Kaukázusi krétakört, majd 1947-ben, amikor az Amerika ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság tanúként kihallgatta, jobbnak látta visszatérni Európába.
1949-ben a keletnémet rendszer meghívására az NDK-ba utazott, s feleségével, Helene Weigel színésznővel Kelet-Berlinben létrehozták színházukat Berliner Ensemble néven. A keletnémet kommunista rendszer kezdetben ünnepelte, később azonban már nem tartotta eléggé balosnak, formalistának titulálták, aki nem elég elkötelezett a munkásosztály ügye iránt. Brechtet a támadások nem különösebben érdekelték, tette a dolgát, amíg egészségi állapota engedte.
1953-ban Brecht a Pen Club elnöke lett, melyet az Német Demokratikus Köztársaság kormánya az ország politikai elismeréseként igyekezett beállítani.
1956 augusztusában éppen a Galileit próbálták, amikor rosszul lett, s 14-én szívinfarktus következtében meghalt. Váratlan halálát egy fel nem ismert gyermekkori betegség okozhatta. Stephen Parkeri, a modern német irodalom szakértője szerint viszont kezeletlen reumás láz (febris rheumatica) támadta meg a drámaíró szívét és idegrendszerét, és ez okozta végső soron a halálát. A brit tudós Bertolt Brecht önéletrajzán dolgozott, amikor felfigyelt egy homályos feljegyzésre, amely szerint a drámaírónál gyermekkorában „szívmegnagyobbodást” állapítottak meg, utóbbi pedig a reumás láz tüneteinek egyike. Ennek alapján Stephen Parker felkutatta Brecht kórlapját, s megtalálta az 1951-es röntgenfelvételét is. Brecht gyermekkorában igen elterjedt volt a reumás láz, bár a betegséget többnyire nem diagnosztizálták. A drámaíró esetében fellelhető tünetek, mint a szívmegnagyobbodás vagy a végtagok görcsös rángatózása, az arcgrimaszok, valamint a krónikus torokgyulladás, beleillenek a betegség modernkori leírásába.
Műveit folyamatosan játsszák a világ számos színházában játsszák, így Magyarországon is.
