„És most képzeljük el, hogy nem érkezünk ilyen korán. Hogy akkor érkezünk, amikor már áll a bál. Belép az ember. A cimborák hátba veregetik.” Vian hősei a szving lüktető ritmusától hajtva rohannak elkerülhetetlen végzetük felé.
Ahogy Vian zárta a Venyigeszú és a plankton című regényéhez írt Elöljáró beszédet: „Előszavam teljesen felesleges, ami által pontosan eléri célját”.
A kertben vad házinyulak ólálkodnak, az Őrnagy szalonjában részeg jampecek szvingelnek a gátlásaikat és ruháikat gyorsan levetkőző leányzókkal, s az áprilfalvai éjszakában messzehangzón szól a jazz. A csendháborítás tényét egy inkontinens vadászblézer panaszos bégetése nyomatékosítja. Nem csoda hát, hogy a minden emberi tevékenységet szabályozni kívánó Hivatal értekezlet-mániás főaktakukaca, Pharocq Alfőmérnök lelkesen támogatja a házibulik szabványosításának ötletét.
Miközben a regény összes férfi szereplőjét magába bolondító Óvadóc – Pharocq igencsak rokonszenves, mert készségesen nimfomániás unokahúga – többször is elveszíti ártatlanságát, Venyigeszú egy hasonló adottságokkal megáldott dögös kis vörössel vigasztalódik. A konyak- és kénkőszagú baszobácskákból hokedlikkel felfegyverkezett ifjak indulnak végső rohamra a szenilis vén hülyék ellen.
Ha mindezek után valaki azt hiszi, hogy ez a Franciaország német megszállása idején született regény csupa móka és kacagás, gátlástalan tabudöntögetés és csúfondáros nyelvöltés mindenre, ami rút, ostoba, idejétmúlt vagy szomorú – nos, az nem jár messze az igazságtól. „Dew Kellington” és „Goer Chuine” zenéje, Venyigeszú de Lucerna és az Őrnagy lélegzetelállító szabad versei színesítik Boris Vian e legvidámabb és legmulatságosabb regényét – melynek végén minden a levegőbe repül.
„Igen-igen lehangoló dolog, ha az ember, óvatlanságból, jelen van egy rosszul induló bulin. Mert a házigazda ott üldögél az üres teremben két-három korán jövővel, és egyetlen csinos lány sincs a társaságban, mert a csinos lányok mindig későn jönnek. Ezt a pillanatot szokta kiválasztani a házigazda öcsikéje, hogy bemutasson valami kockázatos magánszámot – később nem lesz hozzá mersze. És főleg: később be lesz zárva a szobájába. És most képzeljük el, hogy nem érkezünk ilyen korán. Hogy akkor érkezünk, amikor már áll a bál. Belép az ember. A cimborák hátba veregetik. Akikkel nincs kedve kezet fogni, azok már táncolnak – mindig táncolnak, ezért is nincs jóban velük az ember. Egyetlen szempillantással felméri, hogy vannak-e szabad lányok. (Egy lány akkor szabad, ha csinos.) Ha vannak, akkor minden rendben: nemrég kezdődött a buli, a lányok még nincsenek agyontáncoltatva és veszélyesen kizsigerelve, mivel azok a fiúk, akik egyedül jöttek – legtöbbjük félénkségből jött egyedül -, még nem ittak eleget, hogy bátorságra kapjanak. Nekünk viszont nincs szükségünk italra, hogy bátrak legyünk, hiszen éppen bátorságból járunk egyedül a bulikra. Ne próbáljunk szellemeskedni! A lányok sose értik. Akik értik, már férjnél vannak. Itatni kell a lányt, és vele inni. És kész.”
Bár most a Cartaphilus kiadását ajánljuk, a Helikon Kiadó új Vian-sorozatát is érdemes követni, nemcsak új borítót és tördelést kaptak a könyvek, hanem új fordítást is.
Boris Vian: Venyigeszú és a plankton
(Részlet a könyvből)
KITÉRŐ
Igen-igen lehangoló dolog, ha az ember, óvatlanságból, jelen van egy rosszul induló bulin.
Mert a házigazda (hogy fiú vagy lány az illető, egyre megy) ott üldögél az üres teremben két-három korán jövővel, és egyetlen csinos lány sincs a társaságban, mert a csinos lányok mindig későn jönnek.
Ezt a pillanatot szokta kiválasztani a házigazda öcsikéje, hogy bemutasson valami kockázatos magánszámot – később nem lesz hozzá mersze. És főleg: később be lesz zárva a szobájába.
És az ember elnézi azt a két-három szerencsétlent, aki művészies pózokat igyekszik felvenni a frissen felvikszelt parkettán X-et vagy Y-t majmolva – csakhogy azok tudnak is táncolni.
Később nekik se lesz merszük hozzá…
És most képzeljük el, hogy nem érkezünk ilyen korán. Hogy akkor érkezünk, amikor már áll a bál.
Belép az ember. A cimborák hátba veregetik. Akikkel nincs kedve kezet fogni, azok már táncolnak – mindig táncolnak, ezért is nincs jóban velük az ember. Egyetlen szempillantással felméri, hogy vannak-e szabad lányok. (Egy lány akkor szabad, ha csinos.) Ha vannak, akkor minden rendben: nemrég kezdődött a buli, a lányok még nincsenek agyontáncoltatva és veszélyesen kizsigerelve, mivel azok a fiúk, akik egyedül jöttek – legtöbbjük félénk ségből jött egyedül -, még nem ittak eleget, hogy bátorságra kapjanak.
Nekünk viszont nincs szükségünk italra, hogy bátrak legyünk, hiszen éppen bátorságból járunk egyedül a bulikra.
Ne próbáljunk szellemeskedni! A lányok sose értik. Akik értik, már férjnél vannak.
Itatni kell a lányt, és vele inni. És kész.
Most aztán alkalmunk van megmutatni, milyen fortélyosan meg tudunk szerezni egy palack italt.
(Valójában egyszerűen ki kell venni a rejtekhelyről, amit épp az imént árultunk el egy kevéssé tájékozott új vendégnek.)
Dugjuk a palackot a nadrágunkba. Csak a nyaka kandikáljon ki az öv alól. Térjünk vissza kiszemelt áldozatunkhoz. Vágjunk ártatlan, de azért egy csöppnyit titokzatos képet. Ragadjuk karon, sőt derékon a lányt, és súgjuk a fülébe: „Szerezzen egy poharat, egy is elég lesz kettőnknek, a többiről már gondoskodtam… Psszt!”
Azután osonjunk a szomszéd szoba ajtajához. Nicsak, kulcsra lehet zárni! Micsoda véletlen! Az Admirális van odabenn. Haver. Persze nincs egyedül. Kopogtatunk: három rövid, egy hosszú vagy hét közepes, két rövid, attól függően, hogy miben állapodtunk meg az Admirálissal. Mihelyt belül vagyunk, zárjuk kulcsra az ajtót, és ne nagyon kukkoljunk az Admirális felé, aki máris újra csatasorba állt. Ő se törődik velünk, mert kényes hadművelettel van elfoglalva: jobb kezével benyomul partnere szoknyájának függőleges hasítékába (intelligens lány, intelligensen választja meg a ruházatát). Vegyük elő a palackot (minek hűtse tovább a hasunk tájékát?); nem kell óvatoskodnunk, dugdosnunk, hiszen az Admirálisnak saját üvege van. Maradjunk az ajtó közelében, hogy meghalljuk, ha jön a lány és kopogtat…
De a lány nem jön.
Hogy kiheverjük a csapást, dugaszoljuk ki a flaskát. Húzzuk meg! De vigyázat! Legfeljebb a felét igyuk meg! Még van némi remény… Kop-kop. Kopogtatnak.
MI (vadul, hogy értsen a szóból): Mi a fene tartott ilyen sokáig?
Ő (megdöbbenést mímelve, de elégedetten): Juj, de utálatos!
MI (gyengéden magunkhoz vonva): Dehogy vagyok én utálatos… tudja azt maga…
Ő (úgy csinál, mintha ki akarna bontakozni az ölelésből, ez lehetővé teszi, hogy hanyagul megtapintsuk a jobb mellét): Ejnye na! Ne rosszalkodjon!
MI (kézben tartva jobb mellét; szemmel láthatóan másra gondolva és nagyon fesztelenül): Szerzett poharat?
Ő (diadalmasan felmutat egy gyűszűt): Szereztem! Itt van, ni.
(Még mindig ő beszél.) Tudja, az történt, hogy Jacques felkért táncolni, és nem kosarazhattam ki…
MI (mogorván): Ki az a Jacques?
Ő: Hát Jacques! Aki elhozott a kocsiján! MI: Ja! Az a hirtelenszőke hülye alak?
Ő: Először is nagyon kedves fiú, másodszor, nem is hirtelenszőke.
MI: Szóval maga szereti a hirtelenszőkéket…
Ő (kacéran kacagva): Szeretem hát!
MI (sértődötten, mivel barna a hajunk): Ízlések és pofonok…
Ő: Ne butáskodjon! Nevet, és egy picit közelebb húzódik, jobb kezét behajlított bal karunk bicepszére helyezi. Jobb karunkkal átöleljük, enyhe nyomást fejtünk ki a csípejére, és azt mondjuk:
– Mért nem iszik egy pohárkával?
– Hát mert maga nem adott! Akkor szabad bal kezünkkel bort töltünk a pohárkába, együtt iszunk a lánnyal, és alaposan meglocsoljuk a nyakkendőnket. Természetesen nincs zsebkendő nálunk. Fancsali képpel leülünk az egyetlen szabad ülőhelyre (az Admirális majdnem a teljes pamlagot elfoglalja). A lány odaáll elénk, és buzgón törülgeti a nyakkendőnket a zsebkendőjével.
– Így kényelmesebb, maga olyan magas.
Oldalvást fordul, és a megfelelő pillanatban egy egészen enyhe taszajtás elegendő, hogy a jobb térdünkre huppanjon.
A többi már alkat és ihlet dolga.
A végén lebilincselő leírást ad arról, hogy milyen fiú az esete; mélyen a szemünkbe néz, nehogy a barna szeműeket dicsérje, ha nekünk kék volna a szemünk.
Az ilyesmi csakis az olyan házibulikon szokott megesni, ahol az embert nem riasztja vissza rögtön az első pillanatban a szabad prédák lehangoló ábrázata.
Mert bizony az is előfordul. És a foglalt lányok megszerzéséhez sokkal bonyolultabb technika szükségeltetik.
Megjegyzés:
Kizárólag az olyan illedelmes házibulik jönnek számításba, amelyeken párosával folyik a paráználkodás, és csakis olyan helyiségekben, amelyeket legalább egy függöny elválaszt a táncteremtől.
A többi házibuli sokkal kevésbé érdekes, és sohasem olyan gyümölcsöző, mint ha a sportág profijaihoz fordul az ember.
5. FEJEZET
Az Őrnagy ifjúkorában tanulmányozta a fenti Kitérő utolsó bekezdésében felvetett probléma elméleti megoldását.
Két lehetőség foroghat fenn:
A) EGYETLEN CSINOS LÁNY SINCSEN.
Ez a lehetőség viszonylag gyakori, főként, ha finnyásak vagyunk.
a) A házibuli jól van megszervezve.
Hajtsunk rá a büféasztalra, mi mást tehetnénk? Ez az eset csak akkor fordulhat elő, ha nem mi vagyunk a házigazdák, hiszen mi csak akkor szervezünk házibulit otthonunkban, ha biztosak vagyunk benne, hogy lesznek csinos lányok. Ne kíméljük az olyan egyének büféasztalát, akik még arra is képtelenek, hogy a nélkülözhetetlen pipihusit beszerezzék.
b) A házibuli rosszul van megszervezve.
Lépjünk olajra, és kártérítés címén igyekezzünk magunkkal vinni valami jobb bútordarabot.
B) VANNAK CSINOS LÁNYOK, DE FOGLALTAK.
Na, ilyenkor bolond a játék.
a) Magányosan (más szóval partizánként) tevékenykedünk.
1. Hazai pályán.
Távolítsuk el az alkalmatlan személyt; az alkalmazható módszerek gazdag tárházából mindig azt válasszuk ki, amelyik a legjobban illik a vetélytárs egyéniségéhez, de igyekezzünk a lehető legtovább a társaságában maradni.
Ha magányos farkasként dolgozunk, egyetlen lehetőségünk van, az, hogy leitatjuk a vetélytársat, de igen vigyázzunk, hogy a) a kiszemelt partnernő ne igyon sokat, illetve ne igyon a közelünkben;
b) ne igyunk annyit, mint vetélytársunk.
Itassunk vele poháraljkeveréket, amitől rózsaszín lazacnak láthat egy meglett mandinkát. Amint elkezd parázslani a szeme, adjunk neki cigarettahamuval feljavított portóit. Aztán hánytassuk meg
a) a fürdőszobában, ha mindvégig csak ivott;
b) a vécében, ha süteményt is evett, mert az almadarabkák eldugaszolnák a mosdót;
c) a szabadban, ha van kertünk, és éppen esik az eső.
Gondoskodjunk róla, hogy partnernője legyen ott, hátha megundorodik a fickótól. Intézzük úgy a dolgot, hogy vetélytársunk becsmérlő szavakkal halmozza el magát.
Aztán fektessük le valahova, ahol semmiben sem tehet kárt.
További két lehetőség fordulhat elő:
a) a barátnője hagyja, hadd aludja ki magát.
Ez esetben nyert ügyünk van. Ha vetélytársunknak kell hazakísérnie, megfelelő időpontban józanítsuk ki a fickót, mégpedig oly módon, hogy egy nedves törlőruhával csapkodjuk meg az orrát, és itassunk vele egy pohár rézpucolót vagy vitriolos kávét (ne adagoljuk túl a vitriolt).
b) A lány odaadó és hűséges természet, és a fiúja mellett marad.
Alkalmasint jegyesek. Csak arra marad esélyünk, hogy egy óra múlva nesztelenül visszatérve kilessük őket baszás* közben. Jól elszórakozhatunk egy darabig, feltéve, hogy van bejárónőnk, aki majd eltünteti a nyomokat.
Kínos eset: a fickó a sárga földig józan marad.
Nincs megoldás, hacsak nem vagyunk sokkal erősebbek nála.
2. Idegen pályán.
a) Annál az egyénnél, akinek a barátnőjét kiszemeltük.
Nagyon jó helyzetben van, mert kevéssé valószínű, hogy hullarészegre issza magát.
Kíséreljük meg kiütni a nyeregből az alábbi metódusok egyikével:
1. Teremtsünk jól időzített árvizet a fürdőszobájában
a) egy darab biciklibelsővel (ne felejtsünk el felszerelkezni vele);
b) egy darabka gumicsővel (általában található a helyszínen;
gázrezsó vagy irrigátor tartozéka, de gyakran kicsinek bizonyul);
c) egy fogmosópohárnak a fürdőkád egyik csapja alá való beékelésével (egyszerű, elegáns, hatékony módszer).
2. Tömítsük el a vécészifont két keményre összegyúrt
újságpapirossal (kiváló eredménnyel kecsegtet).
3. Itassuk le a fentebb ismertetett módszerekkel a házigazda egyik kebelbarátját. Fennáll a veszély, hogy a pasas visszaköveteli jogait, mihelyt gyorssegélyben részesítette áldozatunkat. Az se biztos, hogy a jogai át akarnak szállni ránk, mert mindig a házigazda rendelkezik a szobakulcsok fölött. Akkor se csorbul a jogfolytonosság, ha a házigazda éppen olyan dörzsölt, mint mi magunk.
b) Semleges pályán.
Na, itt körülbelül egyenlő fegyverekkel tusázhatunk.
Vagyis nincs valami sok esélyünk. Mindenesetre próbáljuk meg berúgatni vetélytársunkat, ám ez kényes dolog, ha semmit se hoztunk (előre be kell tervezni a költséget), ráadásul előfordulhat, hogy olyan testvéri szeretet ébred benne irántunk, és oly nagy megértéssel buzdít bennünket célunk megvalósítására, hogy meghasad a szívünk.
És mást se akarunk, csak áldásunkat adni a két gerlicére.
Hiába, az ember nem mindig tudja megzabolázni természetes humanizmusát.
Következésképpen meglehetősen kényes a feladat, ha egymagunkban tevékenykedünk.
b) Csapatban tevékenykedünk.
Ez esetben édes mindegy, hogy otthon vagyunk-e vagy Nyuszipityunál. A munka fölöttébb egyszerű, a kiváló eredményhez csak az szükséges, hogy legalább negyedmagunk legyünk. Az a legnagyobb kockázat, hogy valamelyik csapattársunk meg akarja kaparintani a hadművelet tétjét. Ezt a szempontot mindig figyelembe kell venni a társak megválasztásánál. A leitatás egyszerű módszere kizárva – az a fentebb tárgyalt esetekre van fenntartva.
Most csak kiegészítő elemként jöhet számításba, mintegy finomíthatjuk vele munkánk eredményét.
Alapelv: eltüntetni ellenségünket.
1. Vastag szégyenréteg alatt, az alábbi eszközök valamelyikével:
a) Uszítsuk neki egyik csapattársunknak, mégpedig annak a visszahúzódó, szemüveges, cingár emberkének, akit látszólag elvisz a huzat, de aki valójában hat éve mesterfokon dzsúdózik.
További két csapattársunk – vigasznyújtás címén – hatalmas pia-pörölycsapásokkal fogja végképp padlóra küldeni.
b) Vonjuk be abba az ártatlan kis játékba, amelynek az a lényege, hogy sorra le kell venni a ruhadarabokat (és persze csaljunk). Ez a módszer nem ajánlatos, ha az illető jobban tud csalni, mint mi (minden eshetőségre készen, vegyünk fel tiszta alsót és fuszeklit), és akkor se, ha meztelenre vetkőztetve egyszer csak kiderül, hogy csak úgy dudorodik rajta az a sok fene muszkli… Egy szó, mint száz, ne feledkezzünk meg róla, hogy előfordulhat, hogy ő ruhában marad, mi meg ott állunk tök pucéran, hallgassunk tehát ösztönünk szavára, de legyünk szerények.
Azért érdemes megpróbálkozni a trükkel, ha a fickó zoknikötőt vagy jégeralsót visel.
2. Vonjuk ki a forgalomból.
Ez az eljárás, ha jól alkalmazzuk, óhatatlanul arra vezet, hogy
a) a páciens a pincében vagy a vécében találja magát bezárva;
b) távozik a társaságunkban (egy jó barátunk autóján).
Rengeteg sört diktálunk bele a sarki kocsmában, aztán tizenegy kilométerre onnét kitesszük pisilni egy fánál, és elporzunk. Vagy: javasoljuk neki, hogy fürödjön egyet a tóban, semmisítsük meg a nadrágját, és ő ott marad pucéran a természet lágy ölén. Számtalan egyéb variáció is létezik;
c) és végül, a legnagyobb diadal: tapasztalt és előítéletektől mentes segítőtársnőnk kezére adjuk.
Nóta benne: EZ A TANULMÁNY VAJMI KEVÉSSÉ TARTHAT SZÁMOT A PEDERASZTÁK ÉRDEKLŐDÉSÉRE. EZ UTÓBBIAK FIGYELMÉBE AJÁNLJUK F. ARTHURO MOTOSCA ISMERT ALAPMŰVÉT, A Homo sexualis-T.
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○
* Bocsánat, de ez a helyes kifejezés.
