„Minden darabomhoz a saját életemből is szoktam merítkezni.” Bozsik Yvette élete a színház. Az előadásaiban gyakran egy-egy színházi korszakot, stílusirányzatot vagy balettművet idéz fel és közelít meg a saját eszközeivel.
Neve mostanában a kultúrpolitika is felkapta, de tehetségét, művészi hozzáállását nem lehet megkérdőjelezni. Bozsik Yvette Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, érdemes művész 45 éves, 1968. augusztus 11-én született.
Keresztapja, Mozsonyi Albert balettmester jóvoltából hároméves korától balettozik. Szülei a szolnoki Szigligeti Színházban játszottak. „Ott nevelkedtem, Csomós Mari és Hollósi Frici dajkált, az anyatejjel szívtam magamba a színház levegőjét” – nyilatkozta a művésznő.
1978-tól az Állami Balettintézet növendékeként klasszikus balettet tanult, majd 1988-ban elvégezte a Művészképző Iskolát is. Miután 1986-ban megismerkedett Árvai György képzőművésszel, közösen megalakították a Természetes Vészek Kollektívát, amelynek különleges performanszaival a világ számos pontjára eljutottak. Közben még évekig fellépett a Fővárosi Operettszínházban is a balettcsoport vezető táncosaként.
1992-ben kivált a Kollektívából, és a Szegedi Balett számára kezdett egyfelvonásosokat koreografálni. 1993-ban a Katona József Színházhoz szerződött koreográfusként, és ugyanebben az évben megalapította saját társulatát, a Bozsik Yvette Társulatot, amellyel a későbbiekben egyre nagyobb sikereket ért el.
Egyéni látásmódját, tabutémákat feszegető, sokszor provokatív, felkavaró és gondolkodásra késztető produkcióit külföldön hamarabb fogadta el a közönség és a szakma, mint Magyarországon. A nevével fémjelzett, különleges technikát igénylő, expresszív mozgásokkal tarkított előadások az elmúlt években itthon is nagyszámú nézőközönséget vonzanak.
A Bozsik Yvette Társulat egyik legsikeresebb, szakmai körökben is elismert előadása a – Tánceánia Együttes és a Gördülő Tánccsoport mozgáskorlátozott, vak és ép táncosokat együtt szerepeltető, az előítéletek felülvizsgálatára késztető – Lélektánc című táncelőadás, amelyet a művésznő saját bevallása szerint, rendkívül nehéz, ámde felemelő produkciónak tart.
Többször is dolgozott koprodukciókban francia, svájci és angol táncosokkal. Egyik legújabb koreográfiája az 2012-ben színpadra állított Az Ezeregyéjszaka virágai felnőtteknek, melyet az olasz származású író, költő és rendező, Pier Paolo Pasolini 1974-es azonos című filmje ihletett.
A filmművészetben is kipróbálta magát, főszerepet vállalt a Vakvagányok című filmben, amelyért 2002-ben a bolgár filmfesztiválon megkapta a legjobb női alakítás díját. A Love Fictionban 2003-ban operatőri feladatokat is ellátott, 2010-ben a Gyermekjátékok című tánc-bábfilmben pedig rendezőként mutatkozott be.
Számos külföldi és hazai díj tulajdonosa: háromszor ítélték neki az Edinburgh-i Fesztivál Nemzetközi Kritikusi Díját, és megkapta az Independent, valamint a The Herald című lapok különdíjait is. 2003 óta a Francia Nemzeti Érdemrend Irodalmi és Művészeti Lovagkeresztjének tulajdonosa. Itthon többek között Harangozó Gyula-díjjal (1994), Hevesi Sándor-díjjal (1998) és Kossuth-díjjal (2006) tüntették ki. 2001 óta a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze.
2005-ben „közel három évtizedes táncművészeti tevékenységéért, illetve a fogyatékkal élő emberek egyéni problémáinak újszerű bemutatásáért, empátiájáért” megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést. 2009-ben a magyar kortárs tánc legszínvonalasabb alkotásainak és alkotóinak elismerésére, népszerűsítésére alapított Lábán Rudolf-díjat vehette át.
