Július 19-én ünnepelte 70. születésnapját Brian May brit rockzenész, a Queen gitárosa, aki PhD fokozattal rendelkező asztrofizikus is.
Brian Harold May újszülött korától fogva zajos életet élt. 1947. július 17-én született a middlesexi Hamptonban, és London külterületén nőtt fel, a middlesexi Felthamben, az egykori londoni repülőtérről (ma: Heathrow) fel- és leszálló repülőgépek pokoli hangzavarában. Apja, Harold, a II. világháborúban rádiósként szolgált egy vadászbombázón, majd Őfelsége védelmi minisztériumában dolgozott műszaki rajzolóként, és nagy zenerajongó is volt, a kiválóan zongorázó elektromérnök egyszerre vezette be fiát a zene és az elektronika rejtelmeibe. A BBC TV új csillagászati műsorát, a The Sky At Night című sorozatot vezető, lebilincselő és szenvedélyes Patrick Moore hatására apja és fia lelkes barkácsolókként közösen építettek egy távcsövet, melyet May még ma is használ.
Jimi Hendrix bűvöletében
Brian először az apjától kapott ukulelén játszott, majd megtanult zongorázni, első gitárját hetedik születésnapjára kapta. Amikor nagyobb lett, apjával úgy döntöttek, hogy egy régi kandalló mahagóni fáját felhasználva, egyedi elgondolásaik alapján raknak össze egy gitárt. Kétéves munkával sikerült megalkotni az álomhangszert, a Red Specialt, amely felülmúlt minden akkor kapható zeneszerszámot, azóta May hang- és vizuális védjegyévé vált, s valóságos mitológia veszi körül. Ezzel a kiváló vörös gitárral állt első bandája, a Smile élére, s később a Queen húszéves pályafutása alatt is meghatározta az együttes utánozhatatlan hangját.
„A főiskolán lett volna a helyem, de egyfolytában játszottunk, és olyanok koncertjeire jártunk, mint a Pink Floyd, a Cream, a The Who, Hendrix; akár az összeset meg lehetett nézni egyetlen hét leforgása alatt. El tudod ezt képzelni?”
A jó tanuló May a neves londoni Hampton Grammar Schoolba került, ahol igen élénk zenei élet folyt, diáktársa volt Jimmy Page is, a Led Zeppelin későbbi gitárosa. Briant egészen fiatal korától nagyon sokféle zenei hatás érte: csodálta a Beatlest, George Harrisont külön is, a Shadowst, Eric Claptont, a Creamet, Jeff Becket és természetesen Jimi Hendrixet.
1967-es karácsonyi műsorba meghívták az 1984 elnevezésű bandáját is, ám a siker kétes lett: „Abba a felszerelésbe dugtam a gitáromat, amelyet Hendrix is használt. Amikor ő játszott rajta, úgy szólt, mintha az egész világ megelevenedne. Nálam meg úgy, mint egy tranzisztoros rádió” – emlékezett vissza May. Egy évvel később, 1968-ban megalapította a Smile rock-triót, amelyben már együtt zenélt a dobos Roger Taylorral. Egy interjúban erről így nyilatkozott:
„Gyakran megnéztük a Rolling Stonest, a Yardbirds-t, a The Who-t, és [Richmondban] a The Crawdaddy-t, és nagy hatást tettek ránk – mesélte May. – Az 1984 vonzódott a technikai újításokhoz és lenézte a bluest. De a Yardbirds valósággal sugározta magából a nyílt szexualitást és a haragot, és a The Who-val együtt pusztító erő és anarchikus szellem áradt belőlük. Aztán jött Hendrix… Elég jó gitárosnak tartottam magam, de amikor először láttam őt a Saville Theatre-ben [London belvárosában, talán 1967. január 29-én], nem hittem a szememnek. Először is mélységes féltékenységet éreztem. Mintha csak ez az időszak lett volna a Teremtés kezdete. Hirtelen, a drogkultúra és a »peace and love«-életérzés közepén egyesek felfedezték, hogy ha a gitár hangerejét maximumra tekerik, a hangszer önálló életre kel. Az egész teljesen újnak és veszedelmesnek tűnt, csodálatos érzéssel töltött el, hogy a részese lehetek.”
Eközben apja aggodalmai ellenére, miszerint tudományos pályafutását feláldozza a rock and roll oltárán, May kimagasló diáknak bizonyult. 1965-ben olyan kiváló eredményekkel fejezte be középiskolai tanulmányait emelt szintű matematikából, hogy a londoni Imperial College ösztöndíjat ajánlott fel neki fizika-tanulmányai folytatásához. Később ez tette lehetővé számára, hogy felvegye az infravörös csillagászati szakirányt. 1968-ban magától az anyakirálynőtől vehette át a diplomaoklevelét a Royal Albert Hallban megtartott ünnepségen. Eredményei annyira kimagaslóak voltak, hogy Nagy-Britannia vezető csillagásza, Sir Bernard Lovell felajánlott neki egy állást a Manchester közeli Jodrell Bank Obszervatóriumban. May azonban visszautasította, mivel PhD-tanulmányokat akart folytatni az Imperialban.
1969 elején May és Taylor találkozott Tim Staffell Ealing College-beli osztálytársával, Freddie Bulsarával. Miután kiderült, hogy valamennyien lelkesednek a rikító selyemsálakért és a szőrmekabátokért (bár csak Bulsara lakkozta a körmeit feketére), hosszasan elbeszélgettek. „Hendrixben találtuk meg a közös nevezőt – mondta Taylor David Thomasnak 1999 augusztusában a Mojo magazinban. – Freddie teljesen el volt szállva Hendrixtől. Egyszer tizennégy egymást követő este minden fellépését megnézte különböző kocsmákban.”
A Queen
Ha a céljairól faggatták, Freddie Mercury mindig határozottan kijelentette, hogy rocksztár akar lenni. De az Indiában eltöltött rövid időszak kivételével még nem játszott. Egy mára már elfeledett kengsingtoni nyilvános helyen bemutatták őt Maynek és Taylornak. Freddie természetesen azonnal szemet szúrt Maynek.
„Emlékszem, már akkor is úgy öltözködött, mint egy rocksztár: rikítóan és inkább nőiesen. Sosem láttam ilyet korábban senkitől – mondta May. – Azt hiszem, ilyennek született. A nevétől eltekintve már Freddie Mercuryval ismerkedtem meg.” (Talán mindez a Bulsara-Mercury átalakulás időszakára esett; Staffell emlékei szerint Freddie még diákkorában az állatövi csillagjegyek alapján választotta színpadi nevét – Szűz volt felkelő Merkúrral.) „Amikor először áthívott magához – folytatta May –, lejátszotta nekem Hendrixtől az Electric Ladyland című albumot, és azt mondta, hogy emiatt érdemes sztereó lemezjátszót hallgatni. Az egyik hangszórótól a másikig járkáltunk oda-vissza, és hallgattuk a különböző sávokat, miközben megpróbáltunk rájönni arra, hogyan tudta Hendrix előállítani ezt a hangzást.”
A felvillanyozó előadásairól elhíresült és zenéjük miatt sokak által szeretett Queen a rockzene egyik legmaradandóbb hagyatékát alkotta meg. Freddie Mercury, Brian May, Roger Taylor és John Deacon elsősorban egyedülállóan energikus, felvillanyozó színpadi teljesítményük miatt lettek híresek. A mértéket nem ismerő rock ’n’ roll-életformájukról szóló híresztelések miatt irigyelték őket, számtalan stílust egybeolvasztó zenéjüket pedig nagyon sokan szerették. A Queen nevéhez fűződik a rockzene egyik legmaradandóbb teljesítménye és hagyatéka. Ezért nem meglepő, hogy évtizedekkel bemutatkozásuk után a műfaj uralkodói között tartják számon őket.
Az együttest szerződtette a Mercury kiadó, de a nagy várakozás ellenére sem keltettek feltűnést. A basszusgitáros két év múlva otthagyta őket, helyére barátja, Freddie Mercury ugrott be énekesnek. Kezdeményezésére nevüket Queenre változtatták, új zenei irányt vettel fel, a glam rock, a heavy metal és a progresszív rock elemeit ötvözték. A basszusgitárosi poszton több jelölttel Kísérleteztek, végül John Deacon személyénél horgonyoztak le. A Queen minden koncerttel ismertebb lett, mígnem a hetvenes évek közepére a brit rock egyik nagyágyújává váltak. Világszerte mintegy 170 millió albumot adtak el, olyan sikerlemezek fűződnek a nevükhöz, mint az A Night At The Opera, az A Day at the Races, a News of the World és a Jazz. A Queen első nagy nyugati rockzenekarként lépett fel a vasfüggöny mögött, történetesen éppen a Népstadionban 1986. július 27-én, a koncertet Live Magic címmel látványos filmen örökítették meg. May harminc évvel később, 2016-ban járt ismét Magyarországon, akkor Kerry Ellis brit énekesnővel adott koncertet.
A Queen minden tagja írt slágereket, de May dalai a legkönnyebben felismerhetők, hiszen gitárjátéka kompozícióban és hangzásban is új utakat nyitott. Nevéhez fűződik többek között a We Will Rock You, a Fat Bottomed Girls, a Now I’m Here, a Tie Your Mother Down, a Hammer To Fall, az I Want It All, a Hegylakóból ismert Who Wants To Live Forever és a Queen utolsó dala, a The Show Must Go On. A Queenben Freddie Mercury volt az abszolút frontember és a legnagyobb slágerek szerzője, míg May a színpadon is, az életben is szöges ellentéte volt a végletekig exhibicionista énekesnek a maga szerénységével.
Mercury 1991-ben bekövetkezett halála után szólóban folytatta, több igényes lemeze is megjelent, koncertjeit jól fogadta a közönség. Első önálló albumát megelőzte a Driven by You című dalának sikere, amely Angliában bekerült Top Tenbe és a Ford is felhasználta reklámjában. A nóta 1992-ben Ivor Novello-díjat nyert és szerepelt a gitáros ugyanebben az évben kiadott Back to the Light című szólóalbumán. A korong ugyan nem lett a rock meghatározó szenzációja, de szépen fogyott, May a Too Much Love Will Kill You című dalát az egykori „főnöknek”, Freddie Mercurynak ajánlotta. Igazi stúdióalbumot ezután 1998-ban dobott piacra ismét Another world címmel, és Budapestre is ellátogatott egy koncert erejéig. Roger Taylor dobossal karöltve több, a Queen együttes nevéhez fűződő produkcióban vett részt, számtalan régi dalukat feldolgozták más előadókkal, és a We Will Rock You musical megalkotásában is részt vettek.
Bár May 1974-ben kiváló eredménnyel diplomázott fizikából és matematikából, de a Queen sikerét látva úgy döntött, hogy minden idejét a zenének szenteli. Az új évezredben látta elérkezettnek az időt, hogy felelevenítse a csillagászat iránti vonzalmát: 2007-ben, harminc évvel annak elkezdése után befejezte csillagászati disszertációját és megkapta doktorátusát. Több tudományos munkában vett részt, így a NASA New Horizons elnevezésű Pluto-szondájának megalkotásában, 2008 és 2013 között a liverpooli John Moores Egyetem kancellárja volt. Tudását népszerű-tudományos munkában is kamatoztatta: két neves brit csillagásszal közösen írt könyvet az ősrobbanásról és az univerzum fejlődéséről.
Mayt 2005-ben a brit birodalmi rend parancsnoki fokozatával (CBE) tüntette ki II. Erzsébet királynő több évtizedes munkásságáért, a Rolling Stone magazin beválogatta minden idők száz legjobb gitárosa közé.
A Queen két egykori tagja (John Deacon basszusgitáros már nem zenél) 2004-ben Paul Rodgers énekes társaságában indult turnékra, Rodgers helyét 2011-től az amerikai Adam Lambert tölti be. A Queen 2017. november 4-én lesz újra Magyarország vendége, a Queen+Adam Lambert koncertsorozat budapesti állomásán a Papp László Sportarénában.
