„Igen késő volt, mikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.” November 14-én utoljára láthatjuk a Radnóti Tesla Labor színpadán a Dollár Papa Gyermekei társulat Móricz-adaptációját, az Árvácskát, melyben – 2019-ben – a betegsége után először lépett színpadra Kulka János.
Móricz Zsigmond a legenda szerint 57 éves korában a mai Szabadság hídon találkozik egy fiatal lánnyal, aki öngyilkosságra készül. Felkarolja és befogadja a volt lelencet, akinek megrázó történeteiből ihletet merít új novelláihoz és Árvácska című regényéhez. A Csibe által elmesélteknek inkább szerkesztőjeként mintsem szerzőjeként, kegyetlen naturalizmussal ábrázolja a Magyarországon uralkodó élet- és léleknyomort. Az árva kislány passiótörténetében az egész társadalom traumái és megváltás utáni vágya tükröződik. Állami Árvácska élete az ártatlanság és tisztaság megmaradásának lehetetlenségéről beszél. Móricz tudja, hogy az írásaiban felvetett problémákra sokszor nincs felelet és nincs megoldás, talán csak balzsam és vigasz. Ez a legtöbb, amit szereplőinek és olvasóinak fel tud kínálni, amikor már nincs remény, s amikor már az ember sorsának jobbra fordulása lehetetlennek látszik.
Ezt a történetet vitte színpadra a Dollár Papa Társulat Ördög Tamás rendezésében, amit 2021. november 14-én láthat utoljára a közönség.
Az előadás különlegessége, hogy 2016-os sztrókja után ebben a darabban láthattuk először Kulka Jánost színpadon. Kulka egy néma szereplőt játszik, egy központi alakot, akinek Árvácska elmeséli az élettörténetét.
A rendező a szerint a regény sikere a döbbenetes erejében van. „Az olvasó nem hiszi el, hogy ez valóban megtörtént. Ugyanakkor állítása szerint Móricz szó szerint azt írta le, amit Csibe elmesélt neki a gyerekkoráról. Ez a fajta naturalizmus, őszinteség az egész regényt áthatja. Még akkor is, ha lehet, hogy nem egészen úgy történtek az események, ahogy a könyvben írta. Ráadásul egy gyerekről van szó, amitől még drámaibb az olvasmány” – nyilatkozta korábban Ördög Tamás.
Az előadásról pedig így írt a kritika: „Csodálatra méltó az a színészi együttműködés, egymásra figyelés, összeszokottság és alázat, amivel ezt az előadást ennyire elevenné tudták varázsolni” – írta korábban a kritika.
„A kivetkőzés, a teljes lecsupaszodás, meztelenség állandó benne. Ezt vállalni nem csak merészséget, de nagyon mély alázatot is megkíván. A színészek részéről folyamatos koncentrációt, figyelmet, odaadást követel. És nem lehet hibázni. Azért sem, mert annyira durva és nyers jelenetek kerülnek megjelenítésre, hogy egy pillanatnyi figyelmetlenség akár végzetes is lehetne. Elismerésre méltó a bizalom, amivel a társulat tagjai viseltetnek egymás iránt” – olvashattuk a darab születésekor, 2019-ben.
