A háború és a béke hatása két nagyszerű művészre. A Chagall csaknem egész életművét és Ámos Imre legjelentősebb alkotásait áttekintő közös kiállításon a megújuló alkotómunkával szembesülhetünk a Magyar Nemzeti Galériában.
Közös kiállításon mutatja be Marc Chagall és Ámos Imre munkásságát szeptember 13-tól a Magyar Nemzeti Galéria (MNG); a francia-orosz mester 1964-ben festett, Az Élet című nagyméretű főművének fogadásához falat is kellett bontani az MNG épületében.
Marc Chagall és Ámos Imre életművében egyaránt központi szerepet játszik sorsuk, vallásuk, zsidó identitásuk; a két festő 1937-ben személyesen is találkozott Párizsban. Míg azonban az orosz zsidóként Franciaországba emigrált művész minden háborút és megpróbáltatást túlélt, Ámos Imre tudatosan vállalta sorsát, így vált a holokauszt áldozatává. Mindkettőjük művészete hiteles, mélyen a kelet-európai hagyományokban és történelemben gyökerező életmű, és nem kevésbé ilyen a sorsuk is. Az emigráns oroszé és a mártírhalált halt magyar zsidóé. Kettejük sorsa és művészete annak ellenére is közös, hogy csupán egyszer találkoztak, Párizsban, 1937. október 4-én, néhány termékenyen együtt töltött óra erejéig.
Ámos Imre – A háború örvényében
Ámos Imre 1907-ben született Nagykállón. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. A posztimpresszionizmus képviselője, számos alkotásán Marc Chagall hatására szürrealista jegyek is megjelentek. Ámos művészetében a harmincas évek vége felé kapott új jelentést a gyerekkori élményei révén a haszid zsidó kultúrából táplálkozó szimbólumrendszere. Ennek a változásnak a hátterében a történelem egyre fenyegetőbb eseményei álltak. Ámost ekkor hívták be először munkaszolgálatra, a festmény készülésének körülményeiről naplójában is beszámol, arról, hogy miként próbál – a képen látható festőhöz hasonlóan – festés közben nem tudomást venni a körötte zajló katasztrófáról. 1944 nyarán halt meg, feltehetően egy németországi munkatáborban.
Chagall alapvetően derűs és optimista művészetének képezi ellenpontját Ámos Imre világa. Az Ámos Imre, a „magyar Chagall” – a háború örvényében 1937-1944 című kiállítás a művész legtragikusabb alkotásait mutatja be – olvasható a Nemzeti Galéria oldalán. A nagykállói zsidó világ emlékképei mellett a munkaszolgálat és a háború borzalmait megjelenítő festményekből és grafikákból a zsidóság életének egy másik, tragikusabb útja elevenedik meg.
Chagall – Háború és béke között
Chagall művészetében mindig marad valami rejtélyes vonás, ami művészetének alaptermészetéből következik, melynek forrása az emlékezés. Számára a festés maga az élet, és talán az élet maga a festés. Párizsban több mint 300 ezren tekintették meg a Musée du Luxembourg júliusban véget ért Chagall-tárlatát, amelynek egy változata érkezik rövidesen Budapestre – mondta el a falbontás előtt tartott sajtótájékoztatón a Nemzeti Galéria főigazgatója, Baán László. A magyarországi kiállításra több, Párizsban nem látható Chagall-festményt is sikerült megszerezni, köztük a művész az Élet című főművét. A látszólag rendezetlen kompozíción sűrítve jelenik meg a festő korábbi képeiről már ismert jelenetek és alakok legjava, a héber szövegekhez hasonlóan jobbról balra és fentről lefelé olvasandó.
A nagyszabású, életösszegző műnek szánt alkotást Chagall 1964-ben, 77 éves korában festette meg Saint-Paul-de-Vence-ban és a hatalmas, 3-szor 4 méteres vászon mindmáig nem is hagyta el Franciaországot, sőt, a provence-i városkát is csupán egyszer. A dél-franciaországi Saint-Paul de Vence-ból érkező, háromszor négyméteres vászon fogadásához hétfőn meg kellett nagyobbítani a Nemzeti Galéria A és C épületét összekötő átjárót is.
Chagall – Háború és béke között
Ámos Imre, a „magyar Chagall”– a háború örvényében 1937-1944
2013. szeptember 13 – 2014. január 5.
