Christopher Wren angol építész, asztronómus, matematikus tervei, oszlopos, hasáb- vagy hengeres elemekből álló, karcsú magas csúcsban végződő templomtornyai ma is meghatározzák London városképét.
Christopher Wren angol építész, asztronómus, matematikus, az angol barokk nagy mestere 295 éve, 1723. február 25-én halt meg Londonban. Az 1666. évi nagy londoni tűzvész után a város újjáépítője 1632. október 20-án született Weltshire-ben. A család rendszeresen Windsorban töltötte az év egy részét, az udvarhoz közel 1642-ig, a polgárháború kitöréséig. Már gyerekkorában érdekelte a matematika, a csillagászat, 15 éves korában Charles Scarburgh anatómustól tanult rajzolni. Az oxfordi egyetemi tanulmányai után itt kezdett tanítani.
1657-ben meghívták a londoni Gresham College csillagászprofesszorának. A Stuart-restauráció után visszament Oxfordba. 1660-ban kezdett ismét a Gresham College-ban dolgozni. Itt merült fel, hogy társaságot kellene létrehozni a kísérletező, fizikai-matematikai tudományok ápolására. A király pártfogásával jött létre a Royal Society, Wren írta az alapítólevelet, s egy ideig a társaság elnöke is volt. 1661-ben 29 évesen oxfordi csillagászprofesszor lett.
Építészettel csak harmincéves korában kezdett foglalkozni, amikor megbízást kapott a Sheldonian Színház megépítésére. Sheldon londoni püspök bízta meg a rossz állapotú Szent Pál székesegyház felújításával is. Ezért Wren 1665-ben Párizsba ment, hogy megismerkedjék a kontinentális építészet eredményeivel. Ekkoriban fejeződött be a Louvre építkezése, s kezdődött el Versailles átalakítása.
Hazatérte után elkészítette a Szent Pál templom első tervét, amelyet 1666. augusztus 7-én el is fogadtak. Egy hét múlva a tűzvész elpusztította London belvárosát, a régi katedrálist is. Wren – másokkal párhuzamosan – egy hónap múlva benyújtotta helyreállítási terveit a II. Károly királynak, amelyekben nemcsak versailles-i tapasztalatait, hanem mindazt felhasználta, amit, metszetek révén Rómáról tudott. A tervekből a költségek miatt kevés valósult meg, de II. Károly kinevezte őt a királyi építkezések főfelügyelőjévé.
Az általános újjáépítés London város hatáskörébe tartozott, a Szent Pál viszont a királyhoz. Több mint 50 templom épült ekkor, s bár a részletes terveit Wren csak néhánynak készítette el, számos épületen egyértelműen látszik a keze nyoma. London városképét ma is meghatározzák oszlopos, hasáb- vagy hengeres elemekből álló, karcsú magas csúcsban végződő templomtornyai.
A Szent Pál katedrális első modelljét 1670-ben elfogadták, de 1673-ban már nem tartották elég impozánsnak. Az átdolgozott modell az egyháznak nem tetszett, s Wren 1674-ben elkészített egy újabb, a gótikát és a klasszicizmust összemosó tervet, az ún. Biztosíték-modellt, amelyet a király azonnal elfogadott, s 1675-ben elkezdődött az építkezés. Erre a megvalósult épület alig hasonlított, ez az itáliai barokkot a protestantizmus fegyelmével és Versailles klasszicizmusával ötvözte, s minden részletében remekül kidolgozott alkotás lett. 1697-ben, 22 évvel a kezdés után tartották a katedrálisban az első istentiszteletet. A kupola azonban ekkor még hiányzott, s a lassú ütem miatt Wren fizetésének felét visszatartották. 14 év múlva, a teljes átadás után megkapta elmaradt járandóságát. (2011 júniusában készült el az épület teljes rekonstrukciója, a székesegyház 300. évfordulójára.)
A kettős, alul oszlopos dobon nyugvó, jellegzetes Wren-féle toronnyal ékes kupolát világszerte másolták, hatása a párizsi Panthéonon, a washingtoni Capitoliumon és a szentpétervári Izsák-székesegyházon is kimutatható.
Londonon kívül is fontos épületeket emelt: a cambridge-i Trinity College könyvtárát, Orániai Vilmos trónra lépése után átépítette számára Wolsey bíboros palotáját, Hampton Court Palotát. Utolsó nagy munkája a greenwich-i tengerészház volt (ma csillagvizsgáló), ennek építése 1696-ban kezdődött, és csak halála után fejeződött be. Ő tervezte a Whitehall Palotát, a St. James Palotát, és a Kensington Palotát is Londonban. (Utóbbit 2012-ben újították fel teljesen, a palota új állandó kiállításával bemutatja az épület lenyűgöző történetét a XVII. évszázadtól Viktória királynő fiatal korán át, Diana walesi hercegnő idejéig.) 1723. február 25-én halt meg Londonban 91 éves korában, a Szent Pál székesegyházban temették el.
