„Az emberek örökké a holnapra készülődnek. Én nem hittem ebben. A holnap nem készülődött az emberekre. A holnapnak fogalma sem volt arról hogy az emberek egyáltalán léteznek.” Cormac McCarthyt a legnagyobb kortárs írók között tartják számon. Nyolcvan éves a Határvidék-trilógia írója.
Július 20-án ünnepelte nyolcvanadik születésnapját Cormac McCarthy Pulitzer-díjas amerikai író, a Nem vénnek való vidék és Az út című regények szerzője. McCarthy regényei egyszerre lenyűgöző, érzelemdús és rémálomszerű, realista, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművek. Nem hiába tartják a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb kortárs szerzői egyikének. Ma a négy legjobb élő amerikai író közé sorolják a szerzőt Philip Roth, Thomas Pynchon és Don DeLillo társaságában. Művei közül nem egyet Poe, Melville vagy Faulkner leghíresebb alkotásaihoz hasonlítják. McCarthy sokkoló elbeszélésében szenvtelenül ábrázolja az amerikai történelem egyik válságidőszakát, kendőzetlen képet festve az elkerülhetetlen fájdalomról és erőszakról. A naturalista fájdalom és végítélet miatt érik ugyan támadások, amire McCarthy reagált, és nem egyszer nyilatkozta, hogy nem tudja tisztelni azokat a szerzőket, akik nem az élet legfontosabb kérdéseivel foglalkoznak.
Cormac McCarthy 1933. július 20-án született a Rhode Island-i Providence-ben egy ír származású család harmadik gyermekeként Charles McCarthy néven. Keresztnevét az ír gyökerekre való utalásként később változtatta Cormacre.
Családjával 1937-ben Knoxville-be költözött. A katolikus középiskola elvégzése után 1951-ben a Tennessee Egyetem bölcsészhallgatójaként kezdte meg tanulmányait, majd 1953-ban jelentkezett az amerikai légierőbe, ahol négyéves szolgálatából kettőt Alaszkában rádiós műsorvezetőként töltött. 1957-ben két évre visszatért az egyetemre, s két elbeszéléssel mutatkozott be, mindkettőt díjjal jutalmazták. 1959-ben otthagyta az egyetemet, Chicagóban autószerelőként dolgozott és regényt írt. 1961-ben megnősült, fia született, és családjával Tennessee-ben telepedett le. Itt írta első regényét, a The Orchard Keeper-t, amelyet 1965-ben jelentetett meg a tekintélyes Random House kiadó a korábban William Faulkner műveit is lektoráló Albert Erskine szerkesztésében.
Cormac McCarthy: Véres délkörök avagy vörös alkony a nyugati égen
„Ezen a földön is több minden létezik amiről nincsen tudomásunk mint amiről tudunk de a teremtés rendje szerint csak azt látjuk meg amit magunk teremtettünk oda – mint a madzag a labirintusban – hogy el ne tévedjünk”
A Véres délkörök egy fiatal és nincstelen vándor története, aki kóborlása közben csapódik a törvényen kívülieket és skalpvadászokat tömörítő Glanton-bandához, melynek tagjai indiánokat irtottak Texas és Mexikó határvidékén, az 1840-es évek végén, a helyi elöljárók megbízásából. McCarthy regénye az amerikai álom keletkezésének ideológiai alapjait gondolja újra, ábrázolva a tudás és a hatalom, a fejlődés és az elembertelenedés, a történelem és a mítosz, de legfőképpen az elkövetett erőszak és az elbeszélt erőszak határmezsgyéit. Világában minden megtörténhet és meg is történik a túlélés érdekében. Nincsenek jók vagy rosszak. Nincsenek kiváltságosok, és kegyelem sincsen – sem öregnek, sem nőnek, sem gyermeknek. Feladatok vannak, melyeket a szereplők igyekeznek végrehajtani, anélkül, hogy túlságosan sokat gyötrődnének azon, mi helyes, és mi helytelen; indiánok és fehérek, harcosok és földművesek mind a dolgukat végzik ebben a pokolian perzselő, könyörtelen világban, és a legtávolabbi céljuk: a másnap reggeli ébredés. A történet és a nyelv egyaránt a fájdalomból építkezik, hogy azután a regény az ember elhagyatottságának és értelmetlen szenvedésének monumentumaként magasodjon a századok fölébe, és úgy hirdesse a keresés szükségszerűségének és ugyanakkor hiábavalóságának tanulságát, akár Herman Melville Moby Dickje.
1965 nyarán McCarthy a Művészeti és Irodalmi Akadémia utazási ösztöndíjából hajóra szállt, hogy felkeresse ősei földjét. A hajón ismerte meg második feleségét, akivel 1966-ban kötött házasságot. A Rockefeller Alapítvány támogatásával utazgattak Európában, végül az ibizai művészkolónián telepedtek le. Itt fejezte be második regényét, az Outer Dark-ot, amelyet Tennessee-be való visszatérésük után, 1968-ban adtak ki. Egy újabb ösztöndíj segítségével Louisville közelében vettek egy pajtát, amelyet McCarthy a saját kezével épített át lakóházzá.
1973-ban megjelent a Child of God című regénye, majd megírta a PBS televízió által vetített The Gardener’s Son szövegkönyvét. 1979-ben befejezte a kisebb-nagyobb megszakításokkal húsz éven át írt regényét, a Suttree-t, amelyet sokan ma is az egyik legjobb művének tartanak, közben a texasi El Pasóba költözött és elvált.
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék
„Nem az a lényeg hogy az ember tudja vagy nem tudja hogy hol van vagy hol nincs. Hanem hogy azt higgye hogy úgy jutott el oda hogy nem vitt magával semmit se. Te azt képzeled hogy újra fogod kezdeni az egészet. Más is ezt képzeli magáról. De újrakezdés nincsen. Ez itt a lényeg. Minden egyes lépése az embernek végérvényes. Nem lehet visszacsinálni. Soha semmit. Érted amit mondok?”
A vadnyugat lidércei kísértenek a vidéken, csak hősök nincsenek már – annál több az áldozat. Halott emberek mindenütt: bűnözők, bűnüldözők és olyanok, aki számára haláluk pillanatában sem adatik meg a felismerés, hogy bármi közük lehetne az eseményekhez.
Bell, az öreg seriff utolsó küldetése ez nyomozás, aki a kifordult világban már csak annyit tud biztosan, hogy szereti a feleségét. Ellenfele, Chigurh, a gyilkológép semmiféle hasonlóságot nem mutat a prófétákkal, mégis prófétai elszántsággal szolgálja a halált. Brutálisan és kevés szóval öl. Ahogy szűkszavúak a rendőrök és a kábítószercsempészek is, akik sorra halnak meg a sivatagban. Az ő háborújukba – mely rég nem az igazság, a morál és a becsület ege alatt zajlik – keveredik bele egy fiatalember (Moss) vadászat közben, mikor véletlenül bűnözők hulláiba botlik, és annyi pénzbe, amennyivel bármilyen élet mindenestől megváltoztatható. A pénz és az ő nyomába szegődik Chigurh – úgyhogy inkább ez a hajsza forgatja fel végérvényesen az életét. Hogy sikerül-e túlélnie? McCarthynak mindenképp sikerül sokkoló erővel ábrázolni ezt a roncs világot és „hőseinek” sajátosan durva nyelvét.
1985-ben adták ki a Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen című regényét, amely a kritikusok és az olvasók körében egyaránt nagy sikert aratott, s amely a szerzőt a világirodalom nagyjai közé emelte. (A könyvet a Time magazin az 1923 és 2005 között írt 100 legjobb angol nyelvű regény, a The New York Times pedig az 1980 és 2005 között írt öt legjobb amerikai regény közé sorolta.)
Albert Erskine nyugalomba vonulása után McCarthy könyvkiadót váltott, az Alfred A. Knopfhoz vitte át műveit. A kiadó gondozásában (Gary Fisketjon szerkesztésében) jelent meg 1992-ben Határ-trilógiájának első kötete, a Vad lovak, amely hosszú ideig szerepelt a bestseller-listákon, elnyerte a National Book Award-ot, valamint a National Book Critics Circle Award-ot. A könyvet 2000-ben Billy Bob Thornton filmre adaptálta. 1994-ben megjelent a sorozat második kötete, az Átkelés, majd 1998-ban a befejező rész, a Cities of the Plain. Közben színdarabot is írt The Stonemason címmel.
Cormac McCarthy: Vad lovak
A Határvidék-trilógia véres nyitánya
„Végül elmondta, hogy látta már a lovak lelkét és borzasztó látvány. Azt mondta, hogy bizonyos körülmények között látható mikor az ember jelen van egy ló halálánál, mert a ló része egy közös lóléleknek. Abból formálódik külön életté és attól lesz halandóvá. Azt mondta hogyha egy ember egyszer megérti a ló lelkét attól fogva az összes lovat megérti.”
Cormac McCarthy Vad lovak című regényében a tizenhat éves texasi rancher, John Grady Cole felnőtté válásnak szívszaggató, véres és olykor hátborzongató történetét meséli el. Barátjával, a nála egy évvel idősebb Rawlinsszal titokban szöknek át Mexikóba, hogy munkát vállaljanak a számukra ismeretlen, ám izgalmas kalandokat ígérő országban. De mire felocsúdnak, egy gyönyörű és kegyetlen világban találják magukat, ahol az embernek gyakran a vérével kell fizetnie az álmaiért.
A kritikusok a McCarthy-életmű egyik csúcspontjaként tartják számon a Vad lovakat, a Határvidék-trilógia első részét. E modernkori westernben a szerző újraalkotja a cowboyok mítoszát. Sodró, kegyetlenül pontos mondatai által az olvasó is beavatást nyerhet a vadnyugat varázslatos, könyörtelen világba.
Fordította: Szentgyörgyi József
A trilógia lezárásának időszakában az író magánélete új fejezethez ért: harmadszor is megházasodott, 66 évesen ismét apa lett, és családjával Tesque-ba, az új-mexikói Santa Fe közelébe költözött, ahol az interdiszciplináris tudományokkal foglalkozó Santa Fe Intézetben kapott állást. (A 2009-ben elárvereztetett 46 éves Olivetti írógépéért kapott 254 ezer dollárt az intézetnek adományozta.)
2005-ben jelent meg Nem vénnek való vidék című regénye, amelyből 2007-ben a Coen testvérek négy Oscar-díjat elnyert filmet készítettek. A 2006-ban írta The Sunset Limited című színművét a chicagói Steppenwolf színházban mutatták be, később az HBO csinált belőle sikeres adaptációt. Legutóbbi regényét, Az út című poszt-apokaliptikus drámát 2007-ben Pulitzer-díjjal jutalmazták, és 2009-ben John Hillcoat vitte filmre.
2012-ben forgatókönyvet írt Ridley Scott The Counselor című thrilleréhez. Az irodalmi Nobel-díj várományosaként emlegetett McCarthy műveit a déli gótikus, a western és a poszt-apokaliptikus irodalmi zsánerbe sorolják, írásaiban a három műfaj keveredése sem ritka. Regényei különböző korokban (múltban és jövőben is) játszódnak, a texasi-mexikói határvidéken, az Appalachia környékén vagy valahol az Egyesült Államokban. Hőseinek bűnnel, háborúval, kegyetlenséggel teli világban kell élniük, s túlélniük az emberi és természeti pusztítást. McCarthy tartalmilag megrázó prózája formailag sem szokványos, szereplőit keveset beszélteti, szereti az egyszerű mondatokat, minimalizálja az írásjeleket, és soha nem használ idézőjelet, mert szerinte kár lenne fura kis jelekkel pacát ejteni a lapon.
Cormac McCarthy: Átkelés
A Határvidék-trilógia második kötete
„Azt mondta hiba volna túl sok igazságra számítani ebben a világban. Azt mondta az a nézet miszerint a bűn ritkán kifizetődő igen túlzó mert ha a bűn nem járna előnyökkel az emberek nem vétkeznének akkor viszont hogyan lehetne erényként tekinteni a bűntől való tartózkodásra?”
Az Átkelés, Cormac McCarthy méltán híres Határvidék-trilógiájának második kötete. A nagysikerű Vadlovakhoz hasonlóan szintén az USA délnyugati államaiba és a szomszédos Mexikó kietlen és kegyetlen tájaira kalauzolja el az olvasót. A második világháború idején játszódó megrázó történet egy testvérpár, a tizenhat éves Billy Parham és öccse, Boyd megpróbáltatásairól, kalandjairól és felnőtté válásáról szól. Billy megszállottan üldözi a jószágaikat prédáló, Mexikóból átkóborolt nőstényfarkast. Miután a fiú csapdába ejti a vemhes állatot, úgy dönt, nem öli meg, hanem átkel vele a határon, és szabadon engedi a hegyek közt. A tragikusan végződő útról hazatérve örökre megváltozik az élete. „Az elátkozott vállalkozások végérvényesen kettévágják az életet azelőttre és mostra.” Billy eztán még egyszer visszatér a határ túloldalára, Mexikóba, ezúttal azonban az öccse társaságában vág neki az útnak.
Fordította: Totth Benedek, 2012
Zárkózott ember, ritkán nyilatkozik. 2007-ben az Oprah Winfrey-showban adta első tévéinterjúját, és a The New York Times-ban is megjelent vele egy beszélgetés. Bevallotta, hogy tudós emberek körében érzi magát a legjobban, pályatársai közül csak az élet és halál kérdéseivel foglalkozó írókat szereti, a többiek munkásságát nem érti, nem tartja irodalomnak.
2006-ban adta ki Az út című regényét, mely meghozta számára a nemzetközi sikert – az egész világon ismertté vált a neve. A regény az angol Times által összeállított „az elmúlt évtized 100 legjobb könyve” listáján az első helyet érdemelte ki. Egy apa és a kisfia vándorolnak az úton, amely katasztrófa sújtotta tájon vezet. Körülöttük minden sivár és élettelen. Nem tudni, mi okozta a pusztulást, ez fokozza a film nyomasztó hangulatát. Egyet tehetnek, keresik a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához.
Cormac McCarthy: Az út
