Czóbel műveinek intim hangulatát a színek lágy vibrálása, belső élete tesz vonzóvá. Negyven éve, 1976. január 30-án halt meg Czóbel Béla Kossuth-díjas festőművész, a Nyolcak tagja.
Czóbel Béla képein a szín dominál, lüktető erővel, foltszerű elrendezésben. „Festményein sem a térnek, sem a plaszticitásnak nincs szerepe – írja Passuth Krisztina A nyolcak művészete című kötetében -, kizárja a tudatos kompozíciót: alkotásai szőnyegszerűen hatnak, csupán felületek, amelyeket a sötét kontúroktól övezett színfoltok alakítanak ki.” Czóbel 1883. szeptember 4-én született Budapesten. 1902 és 1906 között nyaranta a nagybányai művésztelepen Iványi Grünwald Béla növendéke volt, közben Münchenben és Párizsban tanult, a Julian Akadémián egy pályázatot is megnyert. Itt ismerkedett meg Dunoyer de Segonzac festővel, aki évtizedekig a barátja maradt.
Első képei a szecesszió és a plein air festészet hatását mutatják. Már 1903-ban kiállított a párizsi Mars-mezei Szalonban, majd a Függetlenek Szalonjának tárlatain. 1905-ben feleségül vette Isolde Daig német-holland származású festőművésznőt. Ez időtől kezdve Franciaországban élt és dolgozott, egészen az első világháború kitöréséig. A párizsi Salon d’Automne-ban és a Société des Artistes Indépendants tárlatán szerepelt. 1906-ban mutatta be az Ülő férfit, melynek síkszerű ábrázolásán Rippl-Rónai hatását érezni. 1907-ben a Fauves (Vadak) csoporttal együtt állított ki Párizsban, Kislány ágy előtt című képe Matisse, Derain, Dufy hatását mutatja. A naturalizmussal szakítva a látvány helyett saját nézőpontjából közelítette meg a valóságot, művei mégis anyagszerűbbek és ösztönösebbek. Vastag körvonalai, erős színei a fiatalok közt mintává váltak.
Czóbel Béla erősen elüt a Nyolcak tagjaitól: nem vesz részt a Magyarországon történő közös izgalmakban, távol tartja magát a politikai megnyilvánulásoktól. Nem véletlen, hogy ő az, aki nem képeivel, csupán nevével szerepel a legnagyobb, 1911-es kiállításon, melynek rendezésekor sincs Pesten.
Az 1940-es évek elején itthon, Budapesten és Hatvanban dolgozott, Hatvany Ferenc baráti támogatásával, de 1939-től Szentendrére is járt. A KÚT (Képzőművészek Új Társasága) és az ÚME (Új Művészek Egyesülete) tagjaként is rendszeresen kiállított.
Többször meglátogatta Szentendrén a főképpen nyaranta ott élő festőket, akikben jó barátokra talált. Megismerte Modok Mária festőművésznőt is, akit nagyon tehetségesnek talált és biztatta munkájának továbbfolytatására. A barátságból szerelem lett, és 1939-ben elvált Isolde Daig festőművésznőtől. Gráber Margit visszaemlékezéseiben így ír Czóbel szentendrei látogatásáról: „…Szentendre strandján megjelent Lehel Ferenc vendégeként. Minket bámulatba ejtett, nem utolsósorban azért, ahogy fejest ugrott a Dunába. Megszerette Szentendrét, feleséget is kapott, a kitűnő Modok Máriát…”
1940-ben házasodtak össze, Czóbel hazatelepedett Franciaországból, a második világháború alatt Szentendrén tartózkodtak. A művészt megihlette az új környezet és az újra megtalált otthon gyönyörűséggel és óriási munkalázzal töltötte el (Virágzó almafák Szentendrén, Almaszedők, Kékterítős csendélet). Ezekben az években számos képet festett szeretett feleségéről is (Ülő nő, Mária a kandalló mellett, Mária a karosszékben). Modok Mária nemcsak hűséges társa lett, de meleg asszonyi szívével még festői pályáját is feláldozta Czóbelért.
1946-ban művészküldöttséggel Svájcba utazott (Ferenczy Bénivel, Illyés Gyulával, Kassák Lajossal, Marái Sándorral, Pátzay Pállal, Szőnyi Istvánnal). A háború kitörése óta először ment ismét Párizsba.
1971. március 20-án meghalt a felesége. Április 3-án nyílt meg a budapesti Műcsarnokban első életmű-kiállítása. A párizsi Galérie Zak hetvenötödik és nyolcvanadik születésnapját is kiállítással ünnepelte meg, itt Braque és Picasso egyaránt üdvözölte, emlékezve első párizsi bemutatkozására. Kései festményei egyre világosabbak, derűsebbek, fiatalosabbak lettek, s eláradt rajtuk a mester nyugalma, szelídsége, emberszeretete. Öregen is kerékpáron járt, cajgnadrágban.
1971-ben a Műcsarnok rendezte meg nagy életmű-kiállítását, amelyen külföldre került vagy ott készült műveit is bemutatták. 1973-ban, kilencvenedik születésnapján az Ernst Múzeum tárlata tisztelgett előtte, s megkapta a Népköztársaság Zászlórendjét. 1975-ben, még életében önálló múzeuma nyílt Szentendrén. 1976. január 30-án Budapesten halt meg. Végrendelete értelmében festményei, grafikái, bútorai a szentendrei múzeumba kerülnek. E műveiből rendezik meg emlékkiállítását Balatonbogláron, Debrecenben és Szegeden.
Czóbel Párizsban ismerte fel, hogy a festmény nem lehet azonos a látvány másolatával, a képfelületen önálló esztétikai rendbe kell helyezni a formákat. Képeinek nincs elbeszélhető témája, lényegük a színek kapcsolata egymással. Abszolút piktúrája nem volt alkalmas a kor szellemi és társadalmi kérdéseinek felvetésére, ő csak festett.
