„Ui. kérem ha véletlenül aramennek tegyenek virágot Algernon sirjára a hátsoudvarba.” Augusztus 9-én ünnepelte 86. születésnapját Daniel Keyes, a Virágot Algernonnak szerzője.
„Miért nézem az életet mindig ablakon át?”
Ha annyit mondunk: Virágot Algernonnak, máris mindent elárultunk róla. Daniel Keyes 1927. augusztus 9-én született New Yorkban. Alig érte el a nagykorúságot, már csatlakozott az Egyesült Államok tengerészetéhez és hamarosan ellátótiszti rangot kapott. Közben pszichológiából egyetemi diplomát szerzett, majd a divatfotózás világába tett rövid kiruccanás után újra tanulni kezdett. Ezúttal angol és amerikai irodalomból diplomázott, miközben New Yorkban több középiskolában tanított angol irodalmat.
Az ötvenes évek elején Martin Goodmannek dolgozott a Marvel tudományos-fantasztikus ponyvaregény-magazin kiadói szerkesztőjeként. Miután Goodman felhagyott a lektűrök kiadásával és áttért a kalandregények és olcsókiadású könyvek publikálására, Keyes az Atlas képregények társkiadója lett Stan Lee irányításával. Rövid idő leforgása alatt a legnépszerűbb horror- és sci-fiképregények szerzője lett, melyek közül az Utazás az ismeretlen világ felé címmű kiadványban Basil Wolvertonnal közösen írt történetei váltották ki a legnagyobb visszhangot. 1955 és 1956 között képregényeket írt Kris Daniel és Dominik Gregor álnéven.
A Virágot Algernonnak sikere
„Az intelligencia az emberiség egyik legnagyobb adománya. De a tudásra való törekvés túlságosan is gyakran kiszorítja a szeretetre való törekvést.” (Daniel Keyes: Virágot Algernonnak)
Nevét az 1959-ban megjelent Virágot Algernonnak című novellája tette világhírűvé, melynek története rendhagyónak mondható: először szépirodalmi és tudományos-fantasztikus antológiáknak egyaránt kedvelt darabjaként a Fantasy and Sci-fi Magazinban látott napvilágot, utána televízió-dráma lett belőle, s csak azután teljes jogú és méretű regény. Nem véletlen, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom is magának követeli Keyes művét: a napló formájában megírt történet főhőse Charlie Gordon, egy harminckét éves gyengeelméjű férfi, aki egy tudományos kísérlet alanyaként ugrásszerű szellemi fejlődést ér el, zsenivé válik, majd rohamos és egyben visszafordíthatatlan, még mélyebbre vezető leépülés következik.
A címadó Algernon, a kontrollegér, amely először esik át a műtéten, saját sorsának tragikus hasonmása lesz. Ez a rohamos felemelkedés, majd a visszahanyatlás valóban hálás témája lehet a science fiction népszerű műfajának. De ez a regény több merőben fantasztikus témánál: mélységesen hiteles lélektani rajza egy rokonszenves személyiség fejlődésének, s a tragédiába torkolló befejezés mégsem elkeserítő, hanem felemelő: Charlie Gordon a mesébe illő pálya befutása és a végső zuhanás után is megőrzi emberi tartását, élni akarását, optimizmusát.
„Az elülső tükörben láttam magam, amint a hátsó tükörbe nézek, s ahogy tartotta, a tükör egy pillanatra olyan szögbe billent, amely a mélység illúzióját kelti: végtelen folyosókban látom magam… ahogy nézem magam… nézem magam… nézem magam… nézem… Melyik az? Ki vagyok?” (Daniel Keyes: Virágot Algernonnak)
Keyes írásában szenvedélyesen utasította vissza a tudományos fejlődés érdekében, a tudomány célját, az embert feláldozó kísérleteket. Könyve hihetetlen sikert aratott – ötmillió példányban adták el és huszonhét nyelvre fordították le. Ezen kívül a mű a legjobb sci-fi novellának kijáró Hugo-díjat is meghozta a szerző számára.
Keyes 1966-ban novelláját regénnyé dolgozta át, melyért megkapta a legjobb regénnyé átdolgozott sci-fi novellának járó, rangos Nebula-díjat. A kibővített változatban szerepelt először a Charley és korábbi tanárnője között szövődő szerelmi szál, amely tovább növelte ugyan a regény népszerűségét, de még mélyebben megosztotta az olvasóközönséget. A regény ugyanis, megszületésének pillanatától vihart kavart. Néhány iskolában és könyvtárban betiltották szexuális tartalmú jelenetei és a mentális betegségeket feszegető kényes témája miatt. Népszerűsége azonban az éles kritikák ellenére töretlen maradt, sőt 1968-ban a történetet filmre vitték Cliff Robertsonnal a főszerepben, aki alakításáért Oscar-díjat kapott. A Broadway-en musicalként játszották, mely számos előadást ért meg. 2000-ben újra megfilmesítették Charley Gordon történetét, ezúttal Jeff Bleckner rendezésében.
„Ha rá akarok jönni, ki is vagyok valójában, mit jelent egész életem – meg kell ismernem mind a jövőm lehetőségeit, mind a múltamat; tudnom kell, hogy honnan jöttem és hová megyek. Ámbár tudjuk, hogy az útvesztő végén a halál vár ránk, én nem mindig tudtam ezt; nemrégen a bennem élő kamasz még azt hitte, hogy csak mások halnak meg – de most már látom, hogy az út, amelyet ezen az útvesztőn belül kiválasztok: ez tesz azzá, ami vagyok. Nemcsak dolog vagyok; létezési mód is – egy a sok-sok mód közül -, és az a tény, hogy ismerem az utat, amelyet eddig megtettem, és azokat is, amelyek számomra még megmaradtak, segít majd megértenem, hogy mi lesz belőlem.” (Daniel Keyes: Virágot Algernonnak)
Keyes könyvének sikere után sem hagyott fel a tanítással és a Wayne State Egyetem, azután az Ohiói Egyetem professzora lett, ahol 2000-ben nyugalmazott professzor címmel jutalmazták, majd oktatói pályáját a Yale Egyetmen folytatta New Havenben.
Később is születtek még regényei, közöttük a Billy Milligan elméje, Az érintés, Claudia leleplezése, és egy memoárkötet az Algernon, Charlie és én: Egy író útja, de a Virágot Algernonnak sikerét nem tudta többé megismételni.
