„Egyetlen pálcika is lehet hős!” Így szól Süni Vitéz jóslata, de igaza lesz-e vajon? – Részlet
Mi történik egy pálcikával, ha elindul? Hova jut? Kikkel találkozik? Pálcikának sok rokona, barátja van: a ropi, a kötőtű, a fogpiszkáló vagy a szívószál bár mind hasonlók Pálcikához, de Pálcika csak egy van. Neki viszont számtalan mesélnivalója akad Daru Dénesről, Gyuszi Nyusziról, a Szalonna Rablókról vagy éppen a rettenetes Fűrész úrról.
Darvasi László meséiben Pálcika újra és újra útnak indul, hogy megismerje a világot, de a világ is megismeri őt. A nagysikerű Trapiti meseregények után Darvasi László Pálcika-történetein keresztül – Koncz Timea játékos illusztrációival együtt – most az egész család megtudhatja: milyen Pálcika szerint a világ.
Darvasi László író 1962-ben született Törökszentmiklóson. 1986-ban szerzett diplomát a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. 1990 és 1998 között a Pompeji folyóirat szerkesztője, jelenleg a Délmagyarország és az Élet és Irodalom munkatársa. Több műve megjelent franciául, németül és hollandul. Művei közül többet – A titokzatos világválogatott (Nemzeti Színház, 2008) vagy a Trapiti (Kolibri Színház, 2005) – színpadra alkalmaztak.
Darvasi László: Pálcika, ha elindul
(Részlet a könyvből)
Vonaton
Pálcika elvonatozott, pifi-piufi, sssss, így, Szombathelyre. Közben kattintgatott a fényképezőjével, aztán jól elfáradt, de másnap korán kelt, és visszavonatozott Dudapestre, pifi-pifi, ssssss. Bocsánat, Budapestre.
De a szombathelyi állomáson még meglepetés érte. Mert megszólították. Eléggé recsegős hangon:
– Tisztelt utazóközönség! Én vagyok a Hangosbemondó! Én aztán mindenkinek bemondom! A nagyothallóknak, a süket bácsiknak és a még süketebb néniknek is bemondom. Maga ott, uram, igen, maga, hiába fogja be a fülét, magának is bemondom. Szóval azt mondom be, hogy kérem Pálcikát, azonnal szálljon föl a dudapesti gyorsra. Fölhívom Pálcika figyelmét, hogy útközben lát majd nyuszit, őzikét, tehenet, birkát, vadászt és gumicsizmás madarászt. Punktum, kész, és becsinált fityfiritty.
A Hangosbemondó elhallgatott. Pálcika, miközben fölkapaszkodott az egyik kékre firkált vagonba, azt dünnyögte, ő aztán semmiképpen sem lát majd nyuszit vagy dunántúli elefántot vonatozás közben, mert aludni fog a szép, kényelmes, tiszta kupéban. Így is lett, aludt, mint a bunda, meg annak a bátyja, a zubunda. Csakhogy amikor megérkezett Budapestre, és kiszállt a vonatból a Déli pályaudvaron, egyszeriben az eszébe jutott, mit álmodott a szép, kényelmes és tiszta kupéban. Nyuszit, őzikét, tehenet, beeeee birkát álmodott. Még egy ugráló kecskegidáról is álmodott! De nem csak úgy egyszerűen. Hanem bonyolultan álmodott. Ugyanis a kecskegida kék kalauzsapkát viselt. És az volt a jegykezelés, hogy megette a jegyét, mert az egy salátalevél volt. Nahát, micsoda egy álom az ilyen álom?!
A hős
Pálcika hőstettet hajtott végre, ahogy azt egyszer Süni vitéz megjövendölte. Ez pedig úgy esett, hogy egy szegény fogpiszkáló beszorult egy salátafüggő nyuszi metszőfogai közé. Pont oda, középre. – Tyuszi vagyok – selypített a nyuszi, mert a fogpiszkálótól nem tudta kimondani, hogy Gyuszi. – Tyuszi vagyok, Tyuszi vagyok. Pálcika véletlenül arra járt, arra pálcikázott. Amikor meglátta a jajgató Fogpiszkálót, hipp-hopp, nyomban kihúzta a nyuszi fogai közül. – Na, végre, Nyuszi Gyuszi vagyok, és nem Tyuszi – kiabálta boldogan a nyuszi. – Van valakinél egy kis saláta? Vagy egy kis répa? Jöhet egy karalábé is. Mert azért az étvágya az nem ment el. Tényleg, hogy megy el egy étvágy? Elballag? Elsétál? A kertek alatt? Vagy a főutcán?A Fogpiszkáló hálálkodott Pálcikának, ölelgette, lapogatta, a kezét rázta, és örök barátságot fogadott. Attól kezdve Pálcika gyakran telefonált Fogpiszkálónak. Ilyenkor komolyan fecserésztek nyuszikról, Gyuszikról, Tyuszikról, répákról, retkekről és salátákról. De még a káposztákról is! És Pálcika gyakran figyelmeztette Fogpiszkálót, máskor jobban vigyázzon a salátafüggő nyuszival. Inkább salátaevés előtt találkozzon vele.
