Doktor Johnson az angol irodalmi élet legnagyobb tekintélyévé nőtte ki magát, írt szatirikus költeményeket, történelmi drámákat, allegorikus regényt az emberi boldogságról. Samuel Johnson angol író, kritikus, moralista, az angol nyelv első szótárának összeállítója 305 éve született.
„Elméje annyira telve volt képzelőerővel, hogy akár költő is lehetett volna – írja Doktor Johnson élete című művében James Boswell –, s mégis, különös módon, bármilyen gazdag is prózája e tekintetben, költészete általában nélkülözi ezt a ragyogást, s inkább erős érzelmek, pontos megfigyelés jellemzi, dallamos és lendületes versekbe, főképpen hősi párosrímekbe foglalva. Bár magatartásában általában komoly, sőt komor volt, nem mindennapi és különös szellemességről és humorérzékről tett tanúságot. Gyakran szórakozott könnyed tréfákkal, és társaságában a legderűsebb jókedv uralkodott, amelynek az az előnye is megvolt, hogy a társalgás tökéletesen ment volt mérgező szemérmetlenségtől vagy istentelenségtől, s így üdvére szolgált mindazoknak, akik részt vettek benne.”
SAMUEL JOHNSON: AZ EMBERI KÍVÁNSÁGOK HIÚSÁGA
(részlet)
Nézz a muló világra, érdemes,
s hagyd a könyvet addig, – hogy bölcs lehess;
lásd, a tudósra hány baj vár e földön:
ínség, irigység, gond, pártfogók, börtön.
S lásd, a világ későn s balgán itélve,
szobrot emel az elhantolt erényre.
Idézd, ha csalnak álmok fényei,
hogy élt Lydias s halt Galilei.
(ford.: Garai Gábor)
Háromszázöt éve, 1709. szeptember 18-án született Samuel Johnson angol író, kritikus, moralista, az angol nyelv első szótárának összeállítója. Egy könyvkereskedő fia volt, s mivel ez a szakma már akkoriban sem jövedelmezett fényesen, szegénységben nőtt fel. Csecsemőként görvélykórt (a nyaki nyirokcsomók gümőkórja) kapott, s ezen a korban ismert egyetlen gyógymód, Anna királynő érintése sem segített. Állapotán a kuruzslók tovább rontottak, így feje annyira eltorzult, hogy az idegenek még felnőtt korában is gyengeelméjűnek nézték – egészen addig, amíg beszélni nem kezdett. Ráadásul egyik szemére szinte teljesen vak, egyik fülére süket volt, idegrendszeri betegsége miatt kényszeres arcrángások kínozták – nem csoda, ha egész életében depresszióval küzdött.
Szelleme erejével mégis felülemelkedett testi bajain, s eljutott az oxfordi egyetemre, de szegénysége miatt nem fejezhette be tanulmányait. Élete huszonhat évesen rendeződött, amikor elvette egy barátja nála húsz évvel idősebb, gazdag özvegyét és iskolát nyitott.
„Az elégedettség forrása gondolkodásunkban rejlik, és aki az emberi természetre vonatkozó csekély ismereteinek köszönhetően úgy keresi boldogságát, hogy mindent meg akar változtatni, kivéve önmagát, reménytelen dologra pazarolja életét, mert csak megsokszorozza szenvedéseit, holott ezek megszüntetését kellene legfőbb céljának tekintenie.”
Írásaival elárasztotta a sajtót, még ő maga sem tudta számon tartani a legváltozatosabb témákról született cikkeit. Bár úgy vélekedett, csak egy tökfilkó ír fizetség nélkül, igen nagyvonalú volt kiadóival és barátai műveihez ingyen is szívesen írt előszót. 1746-ban fogott az angol nyelv szótárának elkészítésébe. Johnsonnal teljesen egyedül, minden segítség nélkül fogott hozzá egy olyan mű kivitelezéséhez, amelyet más országokban csupán a legjobbak közös erőfeszítésével tudtak megvalósítani.
Hogy ez a mérhetetlenül nagy vállalkozás milyen hosszú ideje foglalkoztatta, nem tudom. Egyszer megkérdeztem tőle, mi módon tett szert nyelvünknek ily elképesztő ismeretére, amely képessé tette e nagyméretű és nehézségekkel terhes feladat elvégzésére.
“Mindez nem különleges tanulmányok eredménye – mondotta -, szinte észrevehetetlenül gyarapodott elmémben.” Önbizalmára jellemző, hogy a feladatra csak három évet szánt, jóllehet a Francia Akadémia negyven tudósa negyven év alatt állított össze hasonló művet. Johnson erről csak ennyit mondott: negyvenszer negyven az ezerhatszáz – a három az ezerhatszázhoz mutatja, mennyit ér egy angol és mennyit egy francia. A gallokat egyébként sem szerette, ezért – mivel az angol nyelv elfranciásodásától tartott – művébe egyszerűen nem vett fel olyan ismert szavakat, mint a champagne (pezsgő), blonde (szőke) és bourgois (polgár).
Az angol nyelv első szótára végül nyolc év után, 1755-ben jelent meg. A két kötetes, 9 kilogramm súlyú könyv borsos, mintegy 200 ezer forintnak megfelelő ára dacára azonnal bestseller lett. Johnson a 42 ezer 773 szócikkben nemcsak a szavak definícióját adta meg, de azok eredetét is, továbbá hogy a nagy írók miként használták azokat. A szerző még életében hét új, bővített kiadást állított össze, követve a nyelv fejlődését.
„Aki könyvet ír, monda, bölcsebbnek vagy szellemesebbnek képzeli magát, mint a többi ember, úgy véli, oktathatja vagy mulattathatja őket, de törekvéseinek bírája végül is a közönség lesz, amelyhez fordult.”
Doktor Johnson az angol irodalmi élet legnagyobb tekintélyévé nőtte ki magát, írt szatirikus költeményeket, történelmi drámákat, allegorikus regényt az emberi boldogságról. 1765-ben publikálta Shakespeare műveit, előszava a Bárd művészetének kiváló elemzése. Igen fontos portrésorozata, amelyben a XVII-XVIII. századi angol költőket mutatta be. Harcosan ellenezte az amerikai gyarmatok elszakadását, szemükre hányta, hogy miközben a szabadságról papolnak, rabszolgákkal kereskednek.
Élete végén már intézménnyé vált, a lapok rendszeresen közöltek (olykor kitalált) tudósításokat hanyatló egészségi állapotáról. 1784. december 13-án halt meg, s a Westminster apátságban temették el, a nemzet nagyjai között. Halhatatlanná nemcsak szótára tette, hanem James Boswell róla írott műve, a leghíresebb angol nyelvű életrajz is.
Felhasznált irodalom:
James Boswell: Doktor Johnson élete
