Molière hiába kereste fel orvosát…
Egyszer Bienrire párizsi orvost felkereste egy jó vágású, ám elég ramaty állapotban lévő férfi.
– Doktor úr – mondta -, én nagyon szomorú ember vagyok. Tudna adni a részemre valamilyen orvosságot, amely ebből a búskomor hangulatból kigyógyít?
– Mindenekelőtt – felelte az orvos – egyék jóízű, tápláló ételeket, és igyék naponta néhány pohár jó bort.
– Mindezt már régóta megteszem. Jobb gyógymód nem adatik, doktor úr?
– Hm… étkezés után aludjon egy órát, aztán sétáljon nagyot tiszta, jó levegőn.
– Ezt is megteszem naponta. De hát nincs más, jobb orvosság? Semmi sem gyógyíthat ki engem ebből a maró bánatból, amely a szívemet nyomja? Ön az utolsó reményem, doktor úr. Jó barátaim küldtek önhöz, a híres orvoshoz – sóhajtott fel a férfi.
Az orvos megindultan nézett páciense mély szemébe, amely gazdag lelki és szellemi életet tükrözött.
– Még egy tanácsot adhatok – mondta tűnődve. – De ha ez sem használ, akkor minden hiába. Ma este lesz a színházban Molière A fösvény című darabja. Egész napi fáradságos munkám után mindig felüdülök, ha nagy írónknak valamelyik színművében gyönyörködhetem… Jöjjön velem ma este a színházba, kedves uram! Ha látja Molière-t a fösvény szerepében, olyan jóízűt fog nevetni, hogy azonnal meggyógyul tőle! Molière lehet a legvidámabb fickó a világon.
A páciens komoly arca furcsán eltorzult, majd reménytelenül felelt:
– Doktor úr, én vagyok Molière.
