„A kettős gyötrelem kettéhasítja szivem: / Szerelmet hazudok, és elhallgatom híven / Amit kiáltanék: igaz szerelmemet.” Ezen a héten a 402 éve született Moliére gyönyörű szonettjét ajánljuk.
Az Escarbagnas grófné balettkomédia (Molière művéhez Marc-Antoine Charpentier írta a zenét, Pierre Beauchamp pedig a koreográfiát) XIV. Lajos megbízásából készült. A király erősen szorgalmazta, hogy testvére, Fülöp orléans-i herceg a gyászév leteltével újraházasodjon, kiszemeltje nem más, mint Erzsébet Sarolta pfalzi hercegnő volt. Nemcsak a zene és a tánc fokozta ezt a minőségi színpadi művet, Molière jellegzetes szövege is meghökkentette a német udvart, azonban a királynak nagyon tetszett.
Babits Mihály Az európai irodalom történetében így említi Molière „költészetét”:
„Ez a józanság jellemzi Molière „költészetét”. Ami csak nagyon tág értelemben költészet, még ha versben szól is. Az ész hangja ez is, de már nem a heroikus észé. Inkább a „polgári” észé. Nemhiába tartják Molière-t a modern polgári irodalom ősének. Őszintén szólva, nem nagy dicsőség.
Akármifajta is, a molière-i ész absztrakt, mint minden ész. Az emberből csak a kicsúfolni való jellemvonást látja. Molière embereiről semmit sem tudunk, életükről, viszonyaikról sejtelmünk sincs. Csupán egy bizonyos gyarlóságuk az, amit felénk fordítanak. A szenteskedő, a fösvény, az „úrhatnám polgár”, a képzelt beteg… Ez a tökéletes ellentéte Shakespeare módszerének.”
Jean-Baptiste Poquelin, azaz Moliére Párizsban született 1622. január 15-én és Párizsban hunyt el 1673. február 17-én.
MOLIERE: A VICOMTE SZONETTJE
(az Escarbagnas grófné-ból)
Irisz, amit kivánsz, roppant kegyetlen próba,
S ha színleg állom is, belül panaszkodom:
Mélységes kínjaim ne foglalhassam szóba,
Míg visszhangzón beszél megjátszott sóhajom?
Miért, hogy könnyeim vidám mosolyra téged
Könnyen derítenek, ó bájos gyöngyalak?
Nem elég, hogy sirok, mert szerelemben égek?
Azért is sírnom kell, hogy mulattassalak?
A kettős gyötrelem kettéhasítja szivem:
Szerelmet hazudok, és elhallgatom híven
Amit kiáltanék: igaz szerelmemet.
Ó, Irisz irgalom! Ne akard, hogy egészen
Megfojtson ez a kín, a vágy meg elemésszen:
Mert látszat és való maholnap eltemet.
(Réz Ádám fordítása)
