A meditációt, a gondolatok megállításának technikáját Keleten több ezer éve gyakorolják, valójában azonban nem idegen a mi kultúrkörünktől sem. Önfejlesztő meditációk mindenkinek. – Részlet
A meditatív állapot megteremtésére mindenkinek lehetősége van, hosszabb-rövidebb idő alatt meg lehet tanulni, el lehet sajátítani. Az, hogy ez a folyamat mennyi ideig tart, kultúránként és elérendő célonként változik. A könyvben a meditáció olyan személyiségfejlesztő útját járjuk végig, amely viszonylag rövid idő alatt eredményre vezet.
„A mű egyedülálló alkotás a meditáció szerteágazó témakörében. Ha Ön kezdő, most megtanulhat meditálni, ha haladó tisztábban átláthatja eddig megszerzett ismereteit.
Gyorsan elsajátítható, hatékony meditációs technikát ismerhet meg az olvasó. A szerző olyan gyakorlatokat ad át, melyek tudatossá teszik a bennünk rejlő képességeket és ezáltal célirányosan fejleszthetjük önmagunkat. A gondolkozás rugalmassá válik, az önbizalom és belső tartás megszilárdul. A gyakorlatok növelik a koncentráló képességet, könnyítik az új ismeretek elsajátítását és csökkentik a stresszt. A meditáló felismeri mely területen érdemes fejlesztenie önmagát, hogy elinduljon az önátalakítás útján és sikeressé váljon.
A szerző olvasmányos és érdekes stílusban használja fel a keleti kultúra hihetetlen tudásanyagát mégsem miszticizál. A kínai meditációs technikák működésére korunk tudományos szemléletével tekint és párhuzamot keres a régi tudás és a ma ismereti közt. A meditációt nyugati kultúránkban több évtizede használják a sport teljesítmények növelésére, Kínában pedig 1.500 éve alkalmazzák a harcművészeti iskolákban. Az orvostudomány, pszichológia területén számos kutatás vizsgálja és hasznosítja a meditáció jótékony hatásait.
„A meditáció segít leküzdeni a krónikus szorongást, erősíteni az önbecsülést, elkerülni a súlyos depresszió visszatérését”
Atkinson & Hilgard
pszichológusok
Dr. Berend Róbert: Önfejlesztő meditációk
(Részlet a könyvből)
A meditáció örök talány gyakorlója számára, e rejtélyes puzzle egyes részeit némiképpen már kiraktam két korábbi, chi kungról szóló könyvemben. E két könyv a chi kung gyakorlása közbeni aktív meditációs technika szemszögéből vizsgálta a témát. Már a gyakorlás első időszakában jelentőséggel bírnak az önfejlesztő meditációk, ez nem tekinthető véletlennek, hiszen ez valójában „Belső chi kung”. A meditáció technikájának tanulásában van gyorsabb és lassabb út. Mivel a belső chi kung gyakorlatai az önfejlesztést, önátalakítást tekintik elsődleges célnak, ezért annak elsajátításánál az idő lerövidítése igen fontos tényező. Mintegy másfél éven keresztül az egyik magazinban publikáltam egy önfejlesztő meditációs sorozatot. A lap olvasói mutattak rá, hogy mekkora szükség lenne egy olyan műre, amely világosságot próbál teremteni a meditáció több ezer éves fejlődési útja során létrejött különböző technikák útvesztőjében. Irányvonalat ad a meditációban járatlanoknak, ráirányítja a figyelmet arra, hogy milyen nagy jelentősége van az önfejlesztésben a meditációnak, biztosítva az ember belső fejlődését. Bár tanítványaimmal már több éve foglalkoztunk meditációkkal, mégis ezek a sugallatok inspiráltak e könyv megírására. A kötetben foglalt meditációkat mintegy nyolc éve folyamatosan végezzük chi kung klubfoglalkozásainkon, s az ott szerzett tapasztalatok alapján továbbfejlesztettem azokat. E tapasztalatokra alapozva, bátran adom át a meditációkat az olvasónak.
Könyvem az önfejlesztő meditáció alapvető formáit taglalja, és bár buddhista és taoista alapokra épül, mégsem feltételez különösebb előismeretet e két, időben és térben egymástól távoli világszemlélet területén. A meditációs készség kifejlesztését az alapoktól építem fel, felhasználva azokat a tapasztalatokat, amelyeket az általam tartott chi kung tanfolyamokon szereztem, a meditáció gyakorlati alapjainak tanítása közben. Számítok arra, hogy az itt leírtak két irányban is folyamatot indítanak el. Egyrészt az olvasó bepillantást nyer az emberiség e közös örökségének szellemi dimenzióiba, megtapasztalva annak segítő hatásait élete jobbá tételében. Másrészt felhívja a vezetők, a politikusok és a menedzserek figyelmét arra, hogy a nyugodt agynak milyen nagy jelentősége van a rendezett társadalmi és munkahelyi légkör megteremtésében. Hinni szeretném, hogy megértik: a meditáció nem misztikus csoda, hanem az emberi agy normális működési állapota, és hiszem, hogy a tudomány eredményeivel ezt igazolni is tudom. A könyvben szereplő és a letölthető meditációk segítségével az olvasó tapasztalatot szerezhet az agy hatalmáról testünk és környező világunk fölött.
Mi a meditáció? – teszi fel az olvasó a kérdést. Aki jártas a meditáció gyakorlatában, annál ez a kérdés nem merül fel, akinek viszont nincs tapasztalata – nem került még kapcsolatba a meditációval annak a témát a titok fátyla lengi körül. Akik most kezdenek foglalkozni ezzel a kérdéssel, azok egy részének maga a kifejezés azt sugallja, hogy valaki törökülésben (lótuszülésben), szemét lehunyva, egyenletesen lélegezve üldögél. Az emberek egy másik része a szentséggel, a spiritualitással azonosítja a meditációt. Ez utóbbi azért is igaz, mert minden spirituális utat kereső ember megpróbálkozik a meditáció valamely formájával, iskolájával, anélkül hogy tudná, valójában mit is tesz. A meditáció jelentéstartalmát legáltalánosabban úgy fogalmazhatjuk meg, hogy:
Uraljuk és irányítjuk gondolkodásunkat, gondolatainkat.
A meditáció alatt hosszabb-rövidebb, de általunk meghatározott időre dönthetünk arról, hogy tudatunkat hogyan kívánjuk irányítani, és ekképpen cselekszünk közben. Gondolataink rendszerint csapongva ide-oda ugrálnak; rakoncátlan tudatunknak az általunk meghatározott úton való vezérlése csak elméletben tűnik könnyűnek, megvalósítása hosszú, türelmes, elmélyült munkát igényel. A gondolat nem idomítható vadállat módjára – bár viselkedése mutat némi hasonlóságot, mégis úgy foghatjuk fel, mint személyünket meghaladó, szuverén lényt. Hányszor tettünk már kísérletet összpontosítani egy-egy problémára, minket foglalkoztató ügyre, és csak jó esetben vettük észre, hogy figyelmünk ellankadt, elkalandozott. Koncentrálunk a kérdésre, s eközben időről időre úgy érezzük, hogy minél inkább ellenőrizni akarjuk a gondolatainkat, azok egyre inkább ellenállnak szándékunknak. Gondolkodunk, és gondolatainkat létünk magától értetődő darabjainak, lényünktől szétválaszthatatlan összetevőinek érezzük. Különös, de ritkán jut eszünkbe, hogy noha a gondolat természetes alkotóeleme életünknek, mégis, ha időszakosan is, de kikapcsolható. Meditációs gyakorlataink során elsőként azt kell megtanulnunk, hogy bár a gondolat velünk együtt létezik, de akaratunktól függetlenül működik – személyiségünk feletti hatalma azonban tőlünk függővé tehető.
Ha nem tanuljuk meg, nehéz uralni gondolatainkat –, ahogyan azt érzékletesen mutatja be az első, igen egyszerűnek tűnő gyakorlatunk: „Hagyd abba a gondolkodást!” Ezt megvalósítani elméletileg egyszerűnek tűnik, látni fogjuk azonban, mily gyötrelmesen nehéz, amikor első alkalommal próbálkozunk vele. Tesszük, és közben akaratunk ellenére előelőtörnek a gondolatok, más-felé kalandozunk, miközben nem lenne szabad gondolkoznunk. „Ürítsd ki agyadat!” – szól a buddhista meditáció. De hogyan, ha kiürülőben lévő agyunkban újra és újra gondolatok cikáznak? Adjunk hát szándékosan gondolatot, „munkát” agyunknak! Ha nem adunk neki feladatot, hát keres magának. Ha nem foglaljuk le, akkor önállósítja magát, ilyenkor jönnek elő azok a „rossz” gondolatok, amelyek belső feszültséget okozva, növelik stresszterhelési szintünket, vagy esetleg betegségeket gerjesztenek. Agyunknak munkát kell adni, hogy az életünk szempontjából kedvezőtlen gondolatok ne tudjanak eluralkodni rajtunk.
Agyunkban folyamatosan hömpölyögnek a gondolatok; ellazult állapotban, ábrándozás közben sem szűnik meg ez az áramlás. Mivel agyunk egy időben csak egy dologgal tud foglalkozni, ha tudatosan feladatok elvégzésére kényszeríthetjük, akkor a „rossz”, az életünk vitelét zavaró gondolatoknak nem marad hely benne. Ábrándozás közben gondolatot gondolat követ, egyik a másikba folyik, a gondolatok áramlása megszakítás nélkül, teljesen automatikusan történik. Olyan ez, mintha belső monológot folytatnánk önmagunkban, önmagunkkal; gondolataink folyása szakadatlan. Az ábrándozás szellemi életünk alkotóeleme, létünk része, olyannyira, hogy nem is kísérjük figyelemmel. Tudatos létünk mégis megköveteli, hogy figyeljünk rá! Fárasztó? Hát igen, ábrándozás közben az elme lazán csapong, egyfajta nyugalmi állapotba kerül, valójában ez irányításunktól független módja a meditációnak. Gondolataink tudatosításának eszköze a meditáció. Tanulási útját járva, elsőként megpróbáljuk megállítani azokat, legalább rövid időre kiüresíteni elménket, vagyis nem gondolni semmire. Milyen egyszerűnek tűnik is ez! Próbáljuk hát meg! Tegyük le könyvünket, és végezzük el a következő egyszerű gyakorlatot.
Ne gondoljunk semmire, legyen üres az agyunk, engedjünk el minden gondolatot.
Ha gondolat jön, fejezzük be gyakorlatunkat.
Miután befejeztük, álljunk meg egy pillanatra, még ne folytassuk könyvünk olvasását. Kedves olvasó, mit gondol, mennyi ideig tarthatott ez a próbálkozás? Talán egy-két percig? Mégis oly hosszúnak tűnt? Nos, kedves meditáló társam – igen, a megszólítás nem véletlen, hiszen a kedves olvasó megpróbálkozott első tudatos meditációjával – ez a próbálkozás valójában csak néhány másodpercig tarthatott! Nem lehetett több egy tűnő gondolatra fordított időnél, hacsak nem rendelkezik valami egészen különleges adottsággal. Az emberek, mindannyian, akik nem tettek szert a meditáció világában némi jártasságra, még nem lehetnek képesek üresen tartani agyukat néhány másodpercnél tovább. Ön azt mondja, több volt ez az idő! Valóban? Elméje akkor sem volt üres, ha ott motoszkált a gondolat, hogy „nem gondolkodom” vagy „próbálok nem gondolkodni”, ezek is gondolatok, és megtörik tudatunk csendjét. E kis tapasztalás érzékelhetővé, szinte láthatóvá tette, milyen nehéz a gyakorlatban gondolatainkat kikapcsolni. Sikertelennek érezzük magunkat, hát védekezünk: „Miért lenne szükségem arra, hogy kikapcsoljam a gondolataimat?” A kérdés jó, Ön gondolkozik! Most csak két területét említem meg annak, miért fontos néha kiüríteni tudatunkat:
• Ha a gondolatok csapongó tengerén száguld agya, vagy koncentráció következtében elfárad, a fizikai szintű cselekvéshez hasonlóan néha pihenésre, munka nélküli állapotra van szüksége.
• Ha olyan esemény foglalkoztatja, amely normális életvitelétől eltér, egyfajta terhelésként éli meg. Stimulálja Önt pozitív vagy negatív irányban, s mindkettő lehet fárasztó, elcsigázó hatású.
Az ilyen esetekben ki kellene tudni kapcsolni a szinte természetes módon érkező rossz, kellemetlen gondolatokat, üressé kellene tenni agyunkat. Ennek a technikáját Keleten több ezer éve gyakorolják, valójában azonban nem idegen a mi kultúrkörünktől sem. A meditatív állapot megteremtésére mindenkinek lehetősége van, hosszabb-rövidebb idő alatt meg lehet tanulni, el lehet sajátítani technikáját. Az, hogy ez a folyamat mennyi ideig tart, kultúránként és elérendő célonként változik. A könyvben a meditáció olyan személyiségfejlesztő útját járjuk végig, amely viszonylag rövid idő alatt eredményre vezet.
Télmeditációk
Békülj meg önmagaddal!
Tél van, a nap alacsonyan jár, az élet visszaszorul a lakások mélyére, sötétség uralja gondolatainkat. A tél az energia háttérbe vonulásának, a begubózásnak az időszaka. A téli álom egyben befelé fordulás is. Eljött az elmélkedés ideje, megvonjuk a mögöttünk álló év mérlegét, eltűnődünk, hogy elértük-e a magunk elé kitőzött célokat, illetve hogy milyen tapasztalatokkal és tanulságokkal lettünk gazdagabbak. Télen a betegségek jobban ránk telepednek, ez is egy ok, ami miatt a tél jobban megviseli az embert, mint az év többi szakasza.
Mégis élek, igen, élek, de mit és hogyan tettem, volt-e értelme cselekedeteimnek, hibáztam-e, vagy sem, ezt akartam, vagy valami egészen mást? Gondolat követ gondolatot, vagyok, élek: „De van-e olyan, amivel előbbre mozdítottam önmagam és kis közösségem életét, világát?” Hát igen, kiben nem fogalmazódnak meg telente ezek a kérdések, és a válasz rendszerint az önmagunkkal való részleges vagy teljes elégedetlenség szintjén jelentkezik. Miért is van ez így? A tél sötét, zord világa a kevésbé felemelő gondolatokat hívja elő az emberben. Közel vagyunk a lenthez, a négy ellentétpár mindegyikéből a yinhez kapcsolódó tulajdonságok kerülnek előtérbe: a lent, a hideg, a statikus és a bent. Energiáink eltolódnak egy irányba, de hol van a yang, a másik? Gondoljuk végig, hogyan éreznénk magunkat akkor, ha a négy ellentétpárból egyszer csak mind a négy másik oldal jelentkezne: dinamikus, fent, kint, meleg. Gondolj a tűző meleg nyárra, a kiszáradt földekre, a vízért sóvárgó növényekre, a fejtetődre tűző, kegyetlen napsütésre, amely elől nem menekülhetsz fedél alá. Jól éreznéd-e magad? A válasz: nem! És ez utóbbi mennyivel kevésbé veszélyezteti rövidtávon a létezésedet, mint a tél egyoldalúsága? Csoda-e hát, hogy a tél önmarcangoló kérdéseket hoz felszínre? Célunk mégis az, hogy megbékéljünk önmagunkkal, hiszen jövőnk záloga mi magunk vagyunk! Befelé fordulunk, a bezárkózás érzete, a víz stabilitása lefelé húz, egyre jobban besűrűsödünk, de ebből a sűrű valamiből tavasszal virágba kell szökkennie egy új növénynek, életünk egy új szakaszának. Szeretjük-e ezt a sűrű masszaszerűséget vagy sem? Most még nincs igazán nagy jelentősége? Dehogy nincs, hiszen ha nem szeretjük, akkor önmagunkat tagadjuk meg. Nyomott hangulat uralja el életünket, vidámságot nem kényszeríthetünk magunkra, ez télen olyan érzés, amely belső világunkkal ellentétes, énünk yinhez kapcsolódó része tiltakozna ellene. Na és, ha tiltakozik, azzal mi a baj? A baj sokkal nagyobb, mint hinnénk, hiszen ez az állapot a depresszió mellett még a tudathasadás irányába is eltolhat minket. Ilyen veszélyes lenne a tél? Ha ez így van, hogyan élte át az emberiség, már rég ki kellett volna pusztulnia – mondatja velünk kételkedő énünk.
Az ember furcsa szerkezet, tudatosan készül a jövőre, tudva, hogy a mit kell teljes lényével megélnie, de azt az eszközt (testünket), amely létünk jelenlegi megjelenési formája, fizikai és szellemi síkon is táplálni kell. Begyűjtjük a termést, elraktározzuk, hogy tartalékunk legyen, amíg újra valami fogyaszthatóhoz jutunk, védjük az eszközt, amely szellemünk továbbélésének záloga. Védett helyre húzódunk, nézzük a kinti tájat egy nyíláson keresztül, amelyet ma ablaknak nevezünk, valaha ez a barlang szája volt, és ott kint a külső világ kegyetlen hideg szele, hóvihara tombol. És miközben rátapadunk a sötétségben az egyetlen fényre, az ellentét másik oldalára, tudjuk, érezzük, hogy egyszer eljön a kiteljesedés időszaka. Ott, a kör közepén, túl a középponton egy másik világ vár ránk. Sok ezer év alatt élt elődeink, emberöltők százai kódolták tudatunkba, hogy ott, a pont mögött egy másik, szebb, boldogabb világ vár ránk, vágyaink, hitünk ebbe a világba visz minket, ide akarunk átlépni. De vajon képesek vagyunk-e, felkészültünk-e arra, hogy ebben az új világban szellemileg is megújulva újrakezdjük életünket a spirál egy magasabb szintjén?
Életünk éves eseményeit összesűríthetjük egyetlen kis háromdimenziós pontszerűségbe, és bár nem szeretjük ezt a kis sűrítményt, de tudatunk mélyén mégis ott él az a tudás, hogy mögötte egy más, szebb, boldogabb, kiteljesedettebb világ vár ránk. Tegyük hát meg az utat, és járjuk végig a télmeditáció három szakaszát, amelyben megbékélhetünk életünk eltelt időszakával, átalakíthatjuk olyanná, amiből már boldogan csíráztatjuk ki a jövőt. Azt a jövőt, amely tavasszal szárba szökken, dús, buja lombot hoz, zöldellő, burjánzó világunk szimbólumává tehetjük, majd a nyár melegében beérik, termést hoz, termésünket a nyárutón betakarítjuk, ősszel elraktározzuk, és már megint eljön a tél a maga csendjével, nyugalmával, sötétségével. De vajon megint ugyanúgy éljük-e meg a tél hidegét, viharait, bezártságát, mint egy évvel előtte? A választ egy év múlva kapjuk meg. Jó munkát kívánva, kezdjük meg meditációnkat. Mielőtt nekilátnánk gyakorlatainknak, célszerű tisztázni néhány alapkérdést, ezt szolgálja a meditációk előtt elvégzendő kérdések feldolgozása. A kérdések
re meditáció közben adott válaszok – belső hangunk megnyilatkozásai – életszemléletbeli váltást is jelentenek.
A télmeditációkról
A meditációs sor első elemeként a víz-elem, a tél hatásaival kezdünk foglalkozni. Év vége van, lezárunk egy évet, most meg kell békülnünk önmagunkkal. Évünk örömteli és bánatos pillanatokat, sikereket, sikertelenségeket, életünk két pólusát foglalja magában. Hébe-hóba elégedettek vagyunk magunkkal, elvárásaink az esetek jelentős részében mégis meghaladják lehetőségeinket. A kérdéseken végigmenve jelöld be azokat, amelyek meglátásod szerint pozitív tartalmat kaptak az év folyamán. Ha a nemek száma nem haladja meg az igenekét, akkor valamilyen formában már közel jársz a víz-elem egyensúlyához. A víz-elem akkor képviseli életünkben a számára kedvező helyet, ha az igenek száma eléri a 65-70 százalékot. Ha javítani szeretnél éneden, akkor szembe kell nézni önmagaddal, erre jó lehetőséget kínál a vízelemhez kapcsolódó kérdések feldolgozása. Majd ezt követően három lépcsőből álló meditációs sor (Tél1, Tél2 és Tél3). Rögtön támogatást kapsz önmagad objektív szemlélésében, eredménye életminőséged javulásában mutatkozik meg. A kérdések télvégi feldolgozása egyfajta önkontrollt arra, hogy tudatos és tudattalan éned egyformán ítéli-e meg viszonyodat a víz-elemhez.
A kérdéseket nyugodt körülmények között olvasd el, gondold végig válaszaidat, de ne értékeld. Fogadd el, hogy ilyen vagy, hiszen most az a célod, hogy megbékélj önmagaddal. Nem szükséges a kérdéseket memorizálni, sőt egyenesen káros, hiszen majd belső hangodra bízod, hogy melyek is azok a területek, ahol leginkább változni szeretnél. A kérdések személy szerint neked szólnak, de a válaszoknál bizonyos objektivitást kell feltételezned magadban. Ha nem vagy őszinte, akkor mi értelme foglalkoznod önmagaddal? A kérdéseket nem egy alkalommal kell feldolgozni, így az első meditációt megelőzően sem kell az összes kérdésre válaszolni; csak azokkal foglalkozz, amelyek az adott pillanatban fel-feltűnnek emlékezetedből. Az első meditációt követően 2-3 nappal vedd elő kérdéseidet, olvasd végig figyelmesen, most gondold is végig válaszaidat, ezeket le is jegyzetelheted. A mag elültetése (Tél3) meditáció után ismét készíthetsz jegyzeteket, ezt összehasonlíthatod az előzővel, mely a víz-elemhez való tudatos és tudattalan éned közti megítélésbeli különbségre utal. Az év folyamán többé ne vedd elő jegyzeteidet csak egy év múlva, ami kor már új jegyzetet készítettél, hasonlítsd össze a két jegyzetet, ugye, milyen másképpen látod önmagadat. De most térjünk vissza az első évben végzett meditáció első alkalmához. Azok a kérdések, amelyeket első alkalommal nem dolgoztál fel, majd a télmeditáció folyamán elő-elő fog tűnni, hiszen a három meditációból az elsőt csak 1 alkalommal, míg a másodikat 8-12 alkalommal, az utolsót pedig ismét 1 alkalommal végzed. De ez utóbbi már a kiterebélyesedés, az önmagunkkal való megbékélés, a tavaszba való átmenet meditációja. A kérdések közt ne keress logikai kapcsolatot – bár van de nem ez az a lényeg. Hanem az, hogy kritikátlanul fogadd be és hagyd azokat dolgozni magadban. Ne vizsgáld a kérdések közti kapcsolatot, mivel az egymáshoz szorosan kapcsolódó kérdéseket szándékosan szétválasztottam. Mégis van a kérdéseknek egyfajta belső logikája, amelynek tudattalan megélése fejlődésed jelentős állomása. Tudd, hogy ha nem fogod szeretni azt a valamit, ami kérdéseidből, éneden keresztül megszűrve magodra hatást gyakorolva létrejön, akkor önmagadat tagadod meg. Nem kell szeretned ezt a magot, de fogad el létét, hiszen az téged szimbolizál.
A kérdések feldolgozását a következőképpen végezd: este szobád lámpájának fénye mellett egyetlen további fényként gyújts gyertyát. Öltözeted legyen kényelmes, ne viselj olyan cipőt, harisnyát, amely szorítja lábadat. Másold át a kérdéseket saját írásoddal egy lapra jól olvashatóan, közben ne gondolkozz, ne értékelj. Ha befejezted a másolást, lassan állj fel, kezdj el mozogni, gerinced legyen egyenes, csípődet lassan mozgasd jobbra-balra. Ha szeretsz énekelni, akkor mozgás közben dúdolj egy számodra kedves dalt, ha úgy érzed, mozogni van kedved, akkor mozog, táncolj. Táncolj lazán, könnyedén, hagyd fantáziádat szabadon dolgozni, ne irányítsd mozgásodat. Egy idő után enyhe tompultságot fogsz érezni, ekkor az akaratodtól függő mozgás kikapcsol, és előtör az akaratodtól független, elfojtott mozgás, agyad mélyebb központjai veszik át a kormányzást, gondolataid mély belsődből törnek fel. 15-20 perc múlva, amikor úgy érzed, a tested ellazult, ülj kényelmesen a gyertya elé, figyeld a fényét, maradj laza, ne tegyél semmilyen szándékos mozdulatot. Néhány perc múlva egyszerre azt kezded érezni, hogy elméd magától mozgásba jön, hagyd gondolataidat szabadon feltörni, ahogyan akarnak, ne avatkozz bele. Vedd elő kérdéseidet, nézd a lapot, de ne lásd, hagyd, hogy valamelyik kérdés kiválasszon téged, engedd a választ szabadon dolgozni.
Talán most remegés fut át testeden, vagy egy kis rángást érzel az izmaidban, hagyd szabadon dolgozni ezt az önkéntelen belső mozgást.
Ilyenkor az évszakhoz kapcsolódó meridiánjaid aktivizálódnak, testüregeidből elkezd az energia abba az irányba áramolni, ahol hiányt észlel a tested. Feszültségeid, a testedben lévő blokkok apránként feloldódnak az önszabályozó központok szavára, izomtónusod megváltozik, energia áramlik meridiánjaidban. Megkezdődött egy belső mozgás, a víz-elem keresi benned a helyét, egyszer csak abbamarad, aztán folytatódik. Bízd rá magad tested energiadinamikájára. Amikor úgy érzed, hogy egy gondolatkört végigjártál, akkor tekints újra lapodra. A folyamat újra és újra kezdődik, más-más kérdésekre reagál agyad és tested, ez szinte öntudatlan állapot, nem kell a későbbiekben visszaemlékezned gondolataidra. 20-30 percig maradj ebben a helyzetben, tegyél fel magadnak néhány kérdést, élvezd agyad és tested lazaságát. Most csendes, puha vagy, engedd, hagyd, hogy a dolgok megtörténjenek veled, hagyd folyni, feloldódni. Hallgasd a csendet, és benne lélegzésedet, 5-10 perc után térj vissza esti foglalatosságodhoz.
Kérdések a télhez
– Gyötörnek-e deréktáji fájások?
– El tudom-e fogadni a halál gondolatát?
– Szeretem-e a sós ételeket?
– Ha foglalkoztat a halál gondolata, elgondolkoztam-e azon, hogy hogyan fogok meghalni?
– Húgyhólyagom hajlamos-e a betegségekre?
– Váltott-e ki belőlem az utóbbi időszakban őszinte csodálkozást valami, és mi volt az?
– Foglalkoztat-e a legnagyobb titok megfejtésének gondolata?
– Becsvágyam és alázatom egyensúlyban van-e?
– Hajam egészséges, sűrű-e?
– Hajlamos vagyok-e hallószervi megbetegedésekre?
– Hallásom jó állapotban van-e?
– Fogaim jó állapotban vannak-e?
– Szeretek-e titkolózni?
– Képzelőerőm szárnyán tudok-e szárnyalni?
– Képes vagyok-e a valós világot a képzelt világtól megkülönböztetni?
– Képes vagyok-e úgy tenni dolgokat, hogy „egyhegyű” legyek?
– Képes vagyok-e a csak rám vonatkozó titkokat önmagamban tartani?
– Félek, rettegek-e valamitől?
– Szeretem-e a telet, a hideg időt?
– A szexualitás jelentős súllyal bír-e az életemben?
– Hajlamos vagyok-e arra, hogy elengedjem magam, az élettel szemben kiszolgáltatottságot érezve?
– A sötétség kellemetlen érzéseket vált-e ki bennem?
– Szeretek-e élni?
– Jónak értékelem-e szexuális életemet?
– Alázatossá válok-e a világi hatalmasságokkal szemben?
– Vesém hajlamos-e a betegségekre?
– Alázatossá válok-e a nem látható világ hatásainak megtapasztalásakor?
– Akarok-e élni?
