A kacsacsőrű dinoszauruszok új nemét és faját fedezték fel, két helyen is, Monanában és Utahban. Ez a legkorábbi Észak-Amerikából ismert hadroszaurusz, amelynek köszönhetően megismerhető a hadrosauridae-család evolúciója.
A kacsacsőrű dinoszauruszok növényevők voltak a késő kréta kor idején, Laurázsia (a mai Ázsia, Európa és Észak-Amerika) területén. Ezek az állatok a hasonló testfelépítésű, késő jura, illetve kora kréta korban élt iguanodontiák leszármazottai. Egyes nemeknél a koponya elülső része lapos és széles csőrt formázott, amellyel a leveleket és gallyakat csipegették le. A száj hátsó részén rengeteg fog sorakozott. amelyek alkalmasak voltak táplálék megőrlésére. A feltételezés szerint ez döntő szerepet játszott a csoport sikerében a kréta időszak során a szauropodákkal szemben, amelyeknek zúzóköveket (gasztrolitokat) kellett nyelniük az élelem megőrléséhez.
A 79,3 millió éve élt hadroszaurusz két egyedének a fosszíliája került elő két különböző helyen – Montanában és Utahban, ami azt jelenti, hogy a kacsacsőrű dinoszaurusz az adott korban sokkal elterjedtebb volt Észak-Amerika területén, mint négymillió évvel később – olvasható a PhysOrg hírportálon.
„Két egyed került elő gyakorlatilag egy időben és viszonylag közel egymáshoz: a két lelőhelyet mindössze ezer kilométer választja el egymástól” – hangsúlyozta Terry Gates, a Field Museum paleontológusa.
A kutatók Acristavus gaglarsoni nevet adták a hadroszaurusznak, ami annyit jelent, hogy csonttaréj nélküli „nagypapa”. A későbbi kacsacsőrű dinoszauruszok mindegyike rendelkezett „fejdísszel” (csonttaréjjal) – ezek közül némely üreges volt, s a légzőrendszer része volt, másoké viszont tömör. A paleontológusok szerint a csonttaréj szerepet játszhatott az egyedek „azonosításában”.
„A fosszíliák arról tanúskodnak, hogy a hadroszauruszok két különböző stílusú fejdísze fejlődött ki egy olyan őstől, amely nem rendelkezett ilyen ékességgel” – mutattak rá a paleontológusok.
A leletről a Journal of Vertebrate Paleontology című folyóiratban jelentették meg tanulmányukat a chicagói Field Museum paleontológusai.
MTI
