Ennio Morricone Oscar-díjas olasz zeneszerző, karmester a filmzenében olyan addig mellőzött hangszerek használatával hozott létre maradandót, mint a szájharmonika, a harang vagy az elektromos gitár.
Az olasz komponista eddigi pályafutása alatt több mint négyszáz filmes és televíziós produkció muzsikáját komponálta, nevét legtöbben a Volt egyszer egy Vadnyugat, az Egy maréknyi dollárért, valamint A jó, a rossz és a csúf című spagetti-westernek zenéje révén ismerik. Zenei érdeklődését trombitás édesapjától örökölte. Első darabjait hatévesen írta, kedvence Weber A bűvös vadász című operája volt. Konzervatóriumi tanulmányait trombita és zeneszerzés szakon végezte, közben többször helyettesítette beteg apját éjszakai klubokban.
Előbb a színház, majd a tévé és a rádió számára dolgozott, filmzenét az ötvenes évek közepén kezdett írni, olykor a western világát idéző álnéven. Egykori iskolatársa, a rendező Sergio Leone 1964-ben kérte fel, hogy komponáljon zenét a spagetti-western műfaját megteremtő Egy maréknyi dollárért című filmjéhez. Rendhagyó módon előbb a zene született meg, a jeleneteket ehhez igazodva forgatták. Később is gyakran komponált úgy, hogy egy kockát sem látott a filmből, de ismerte a forgatókönyvet és a lényeges információkat. Sokszor nem használt zongorát a zeneszerzéshez, hanem rögtön a partitúrát kezdte írni.
Volt olyan év (1968), amikor 25 filmet mutattak be az ő muzsikájával. A Jó, a Rossz és a Csúf zenéje a második helyen áll a valaha komponált legjobb filmzenék Top 200-as listáján, A misszió kísérőzenéje pedig 1986-ban a világ addig legkelendőbb filmzenéjének bizonyult. Morricone olyan, addig mellőzött hangszerek használatával hozott létre maradandót, mint a szájharmonika, a harang vagy az elektromos gitár, zenéi nemcsak a történet aláfestésére vagy a hangulat fokozására szolgálnak, hanem fontos dramaturgiai szerepük is van.
A westernek mellett írt zenét filmdrámához, vígjátékhoz, kalandfilmekhez, horrorhoz, akciófilmhez, politikai krimihez, hollywoodi szuperprodukcióhoz, történelmi és életrajzi filmekhez egyaránt. A többi közt ő jegyzi A profi, a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, a Sacco és Vanzetti, a Volt egyszer egy Amerika, a Zaklatás, a Célkeresztben című filmek, A polip című tévésorozat, illetve a Teoréma, a Dekameron, a Canterbury mesék, a Salo, avagy Sodoma 120 napja című Pasolini-filmek muzsikáját.
Öt alkalommal jelölték Oscar-díjra – 1978-ban a Mennyei napok, 1986-ban A misszió, 1987-ben az Aki legyőzte Al Caponét, 1991-ben a Bugsy, 2000-ben a Malena zenéjéért -, mielőtt 2007-ben megkapta az amerikai filmakadémia kitüntetését életművéért. 2016-ban negyven év elteltével visszatért a western műfajához, és az Aljas nyolcas című Tarantino-filmhez komponált zenéjével 87 évesen, hatodik jelölését sikerült a kategória Oscarjára váltania. Több brit akadémiai (BAFTA) és Arany Glóbusz-díja van, megkapta a Grammy-, a Polar-díjat, az Európai Filmakadémia (EFA) életműdíját, a francia Becsületrend lovagi címét.
Morricone pályafutása során több alkalommal dolgozott magyar művészekkel: zenét szerzett Gyarmathy Lívia A csalás gyönyöre című filmjéhez, a Perlasca című olasz-magyar háborús drámához, a Koltai Lajos által fényképezett Malena, illetve Az óceánjáró zongorista legendája című olasz filmekhez, valamint Kertész Imre Sorstalanság című regényéből készült, Koltai által rendezett filmdrámához.
Az olasz zeneszerző filmes és televíziós munkái mellett egyéb zeneművet is komponált, több mint száz klasszikus zeneművet jegyez, köztük szimfonikus és versenyműveket is. Ő írta az 1978-as argentínai labdarúgó-világbajnokság hivatalos himnuszát, 2015-ben pedig misét írt Ferenc pápa tiszteletére.
