125 éve, 1890 januárjában mutatta be torziós ingáját Eötvös Loránd fizikus a Magyar Tudományos Akadémián.
Eötvös Loránd (1848-1919) fizikus, egyetemi tanár, 1889-1905 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, 1894-95-ben vallás és közoktatási miniszter volt. Az 1880-as évektől szinte élete végéig a gravitáció és földmágnesesség tanulmányozásával foglalkozott. A gravitáció térbeli változásának kutatása során fő célja az volt, hogy megfelelő érzékenységű műszert szerkesszen, amellyel kísérleti vizsgálatokat folytathat. Henri Cavendish angol fizikus, kémikus torziós ingájának módosított változatát használta fel. A műszer működési elvéről, a felfüggesztett tömegre egymással szemben ható vonzóerőről és rugalmas erőről, illetve mérhetőségükről írta:
„Egyszerű egyenes vessző az az eszköz, melyet én használtam, végein különösen megterhelve és fémtokba zárva, hogy ne zavarja se a levegő háborgása, se a hideg és meleg váltakozása. E vesszőre minden tömeg a közelben és a távolban kifejti irányító hatását, de a drót, melyre fel van függesztve, e hatásnak ellenáll és ellenállva megcsavarodik, e csavarodásával a reá ható erőknek biztos mértéket adván. A Coulomb-féle mérleg különös alakban, annyi az egész. Egyszerű, mint Hamlet fuvolája, csak játszani kell tudni rajta, és miként abból a zenész gyönyörködtető változásokat tud kicsalni, úgy ebből a fizikus, a maga nem kisebb gyönyörűségére, kiolvashatja a nehézségnek legfinomabb változásait. Ilymódon a földkéreg oly mélységeibe pillanthatunk be, ahová szemünk nem hatolhat és fúróink el nem érnek.”
Az Eötvös-ingával tehát a gravitációs erő nagyságát lehet nagy pontossággal meghatározni a Föld különböző pontjain. A Föld vonzereje (gravitációs ereje) a felszínen mérve nem mindenütt egyenlő, hanem a mélyebb rétegekben fekvő kőzetek, ércek vagy folyadékok vastagságától függ. Egy adott területen végzett mérések százaival így megrajzolható a földfelszín alatti geológiai rétegek elhelyezkedése. Einstein „a fizika egyik fejedelmének” nevezte Eötvös Lorándot.
Az első Eötvös-ingák 1890-ben a Magyar Optikai Művek elődjében, Süss Nándor finommechanikai műhelyében készültek. Az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott és díjat nyert egyszerű nehézségi variométer 1898-ban készült.
Eötvös Loránd első méréseit először laboratóriumban, majd 1891-ben a Gellért-hegy tövében és a Ság hegy peremén, valamint szentlőrinci házának udvarában végezte. Ezeket számos mérés követte, az inga földtani kutatásban való hasznosíthatóságát vizsgálták. Végül a földmérők 1912-ben Hamburgban rendezett konferenciáján a magyar fizikus előadásában megfogalmazta a gyakorlati alkalmazás elveit.
Az első sikeres olajkutatási célú gyakorlati méréseket Egbell (ma Szlovákia) környékén végezték 1915-ben. Ezzel megkezdődött a nyersanyagkutató geofizika, amelynek két évtizeden át uralkodó műszere az Eötvös-inga volt. Világszerte eredményesen alkalmazták a kőolajlelőhelyek felfedezésében, az 1930-as évek közepéig egyedül a Mexikói-öbölben 35-40 Eötvös-ingás mérőcsoport dolgozott, legalább 80 termelőmezőt fedeztek fel, összesen több mint 1 milliárd hordós készlettel. Torziós ingát manapság is használnak különböző mérésekre.
