„A szép zene olyan, mint a gyönyörü táj: ezt látni, amazt hallani kell, hogy bájait élvezhessük.” 155 éve, 1861. március 9-én mutatták be Pesten a magyar dráma- és operairodalom legfontosabb darabját, Erkel Ferenc Bánk bán című alkotását.
A legnagyobbnak ítélt magyar történelmi opera Katona József tragédiája alapján készült. Katona 1815-ben írta tragédiáját egy irodalmi pályázatra, de műve visszhang nélkül maradt. Négy évvel később készült el a színdarab végleges változata. Az átdolgozott mű végül 1821-ben jelent meg nyomtatásban, első előadására csak 1833 februárjában, Katona halála után került sor Kassán. A következő évtizedben mindössze hétszer játszották, diadalútja a Nemzeti Színház 1848. március 15-iki előadásán kezdődött.
Tizenhét esztendő telt el a Hunyadi emlékezetes sikere óta. Amikor újra megszólalt, életműve legértékesebb darabjával, a Bánk bánnal lépett a közönség elé. Katona József történelmi drámájának éppúgy nincs párja a magyar irodalomban, mint Erkel operájának a magyar történelmi dalművek sorában.
A mű librettóját Egressy Béni írta, aki 1851 első felében meghalt, nem ismert, hogy mikor adta át Erkelnek a szöveget, az eredeti partitúra bejegyzései szerint a zeneszerző 1860. október 30-án fejezte be az opera hangszerelését. A szabadságharc leverése utáni elnyomás és cenzúra azonban lehetetlenné tett minden bemutatót. Erkel a kényes téma, a királynégyilkosság és a paraszti nyomor színpadi ábrázolása miatt is az asztalfióknak dolgozott (a gyilkosság a bemutató után is sokáig csak a színfalak mögött történhetett meg). A Vasárnapi Ujság, 1861-ben így írtak: „A lapok hirei közt gyakran olvastuk, hogy az évek óta munkában levő „Bánk bán,” lassan ugyan, de annál biztosabban siet befejezése felé. Elvégre a jelen év tavaszán egyszerre csak jelenti a szinlap, hogy másnap „Bánk bán” fog előadatni.”
A műnek különös időszerűséget adott az elnyomatás legsötétebb éveit követő és akkor még alig enyhülő abszolutizmus. A politikai légkör enyhülése tette lehetővé, hogy 1861 januárjában nyilvánosan elhangozzék az első részlet, a Tisza-parti jelenet, majd a Bánk bánt 1861. március 9-én hatalmas sikerrel mutatták be, a nézők lelkesedése, a szerző ünneplése politikai demonstrációval ért fel.
„Magáról az opera szépségeiről beszélve, hasztalan erőködnénk megfelelő szavakat találni. A szép zene olyan, mint a gyönyörü táj: ezt látni, amazt hallani kell, hogy bájait élvezhessük.
Annál nagyobb örömmel jegyezhetjük fel, hogy „Bánk bán” zenéjét, hallva, s a kiállitás fényét, gazdagságát és izléssel párosult csinosságát látva, azon kellemes meggyőződésre jutunk, hogy szinházunk átalában, s különösen nemzeti operánk, a szinház megnyitása óta, a kornak megfelelő s az igényeket kielégitő nevezetes haladást tanusit. – Husz évvel ezelőtt ily előadásról, a hol a müvészi erők a látvány csillogó varázsával vetélkednek, fogalmunk sem lehetett.” (Vasárnapi Ujság, 1861)
A Bánk bán legnagyobb történelmi operánk, amelynek középpontjában az egyéni és közösségi sorskérdés áll. Zenéjében a francia és olaszos mellett magyaros zenei elemek ötvöződnek, Erkel által kapott polgárjogot a verbunkos, a csárdás, a népies műdal, a Bánk bánból szinte „népdallá” vált a hazaszeretet himnusza, a Hazám, hazám. Ő használt először angolkürtöt és cimbalmot operazenekarban, utóbbi szólamát a Bánk bán bemutatóján a komponista 15 éves Sándor fia játszotta apja betanításában, mivel a zenekarban senki nem értett a cimbalomhoz.
Zenetörténeti szempontból az opera összefoglaló mű, a korai magyar operairodalom betetőzése, a verbunkost túl nem szárnyalható magaslatra emelte. A hangszerelés jelentős részében segítőtársakat vett igénybe. Erkel Gyula és Sándor, valamint két ismeretlen személy kézírása a hangszerelt oldalak több mint ötven százalékában kimutatható. Az első felvonás balettbetétje (talán a csárdás kivételével) csaknem bizonyosan Erkel Sándor műve. Az opera erénye a kiváló hangulatteremtés, a színes, sokrétű hangszerelés.
1884-ben az új Operaház megnyitó előadásán a mű első felvonását adták elő. A Bánk bánt az 1930-as évek végén alapvetően átdolgozták. A dramaturgiai nehézségek áthidalását – mint a Hunyadi László esetében is – Nádasdy Kálmán rendező oldotta meg: az ő munkája a szinte teljes egészében újraalkotott, korszerű szöveg is. A zenei átdolgozást Rékai Nándor karmester végezte el. Akkor két változat készült, amelyek közül az egyikben a címszerepet bariton szólamra írták át. Ebben a formában 1940-ben mutatta be a Bánk Bánt az Operaház. Az átdolgozott tenor-változatot 1953 óta játssza a dalszínház. Az operát 2002-ben Káel Csaba filmesítette meg, az operatőr Zsigmond Vilmos volt.
