Tegye fel a kezét az, aki soha nem gondolkodott még el azon, milyen lehet a felhők felett. No nem, a repülők járta magasságban, hanem a sztratoszféráéban. Auguste Piccard professzornak sikerült először ez a teljesítmény, méghozzá egy kutatóléggömbbel.
80 évvel ezelőtt, 1932. augusztus 18-án Auguste Piccard svájci fizikus a világon elsőként emelkedett csaknem 17 kilométeres magasságba zárt kutatóléggömbjével, a sztratosztáttal.
Piccard bázeli tudóscsaládba született 1884-ben, apja a helyi egyetem kémiatanszékét vezette, nagybátyja tervezte a Niagara-vízesés első turbináit. A családi hagyományt követve ő maga gépészmérnöki, majd fizikusi doktorátust szerzett.
Fizikusként a kozmikus sugárzás érdekelte, azonban a sztratoszféra vizsgálatához az akkoriban felbocsátott meteorológiai szondák nem feleltek meg. Auguste Piccard tehát léghajós lett, léggömböt tervezett. A 2,1 méter átmérőjű, légmentesen záródó, túlnyomásos gömbfülkét támogatójukról, a Tudományos Kutatások Belga Nemzeti Alapjáról (FNRS) nevezték el.
Auguste Piccard Zürichben végezte tanulmányait, az egyetemen fizikát és kémiát tanult. Érdeklődését már korán felkeltette a ballonos felemelkedés. Számos kutatásban vett részt, a radioaktivitás és a relativitáselmélet terén kifejtett munkássága alapozta meg hírnevét. 1917-től a zürichi technikai főiskolán tanított, 1922-ben pedig a brüsszeli egyetemen az alkalmazott fizika professzorává nevezték ki.
A kozmikus sugárzást és a sztratoszférát kutatta, s ehhez szüksége volt valamire, amivel nagy magasságba lehet emelkedni; az akkoriban alkalmazott meteorológiai szondákat emelő léggömbök embert nem szállíthattak. Ezért fivérével terveztek egy különleges, ember számára biztonságos léggömböt: egy 2,1 méter átmérőjű, légmentesen záródó, túlnyomásos gömbfülkét. A szerkezet támogatójuk nevét kapta: FNRS (Tudományos Kutatások Belga Nemzeti Alapja), s először maga Piccard és asszisztense, Paul Kipfer utaztak vele 1931. május 27-én: Augsburgból indultak, 15781 méter magasságig emelkedtek, 16 órát repültek. A második utazáson, új kabinnal és rádióval kiegészülve, Piccard – Max Cosyns belga fizikus kíséretében – már 16940 méter magasra jutott.
Első léggömbös felszállásai során vonta le a következtetést, hogy különleges ballont kell terveznie, mert egyre magasabbra emelkedve a légnyomás is csökken. A Föld felszínétől kezdődik a troposzféra, a sztratoszféra pedig a troposzféra felett és a mezoszféra alatt helyezkedik el. A sztratoszféra alsó határa a közepes szélességi körökön 10, felső határa pedig 50 kilométeres magasságban van (a sarkköröknél azonban 8 kilométeres magasságban kezdődik).
Az első légmentesen záródó, túlnyomásos kabint belga támogatással 1930-ban építette meg. 1931-ben Paul Kipferrel 15 781 méterre emelkedett, ahol a légnyomás a tenger felettinek csak egytizede volt. 1932-ben egy új kabinnal, amelybe már rádiót is szereltek, 16 940 méter magasra jutott fel. A kísérletet többször megismételték, és amikor földet értek, nagy ünnepléssel fogadták őket Zürichben és Brüsszelben. Az emberek úgy tekintettek rájuk, mint az első „űrhajósokra”.
1947-től fiával, Jacques Piccard-ral mélytengeri kutatásokkal foglalkozott. A gömbfülke elkészítésével nyert tapasztalatokat hasznosítva, fia, Jacques Piccard segítségével dolgozni kezdtek az FRNS 2-n. Az új berendezést batiszkáfnak nevezték el (bathüsz ‘mély’+ szkafosz ‘hajó’). A próbaúton, 1948-ban, Nyugat-Afrikánál Auguste Piccard és Theodore Monod francia természettudós 25 méterre merültek vele, majd, minden addigi merülési csúcsot megdöntve, 1360 méterig is lejutottak. További fejlesztéseket követően, 1953-ra megépítették a Trieste batiszkáfot (50 tonnás, 18 méter hosszú, a megfigyelésekhez nyomásálló plexi üvegablakkal, reflektorokkal felszerelt berendezés), amellyel apa és fia 3150 méterre merült a Tirrén-tengerben.
Auguste Piccard még megérte Jacques fia csúcsteljesítményét, aki 10916 méteres merülési rekordot állított fel a Mariana-árokban.
