„A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.” 75 éves lenne Fodor Ákos, a haiku forma zseniális művelője, aki költőként zenés darabok, musicalek, operák és operettek szövegírója volt, de vers- és drámafordítóként is dolgozott.
„Boldogok, akik – ha egyetlen haiku pontjában is – találkozhatnak és megérinthetik egymást.” (Fodor Ákos)
FODOR ÁKOS: AXIÓMA
Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől függjek.
Fodor Ákos 1945. május 17-én született Budapesten. A Zeneakadémián végzett 1968-ban, 1978 óta több mint tíz kötete jelent meg. 2007-ben az Artisjus Irodalmi Díj egyik kitüntetettje volt, 2010-ben a lírai kategóriában a Bank Austria Literaris elnevezésű osztrák irodalmi díjat ítélték neki.
Főbb kötetei közé tartozik a Kettőspont (1978), a Jazz (1986), az Akupunktúra (1989), a Buddha Weimarban (2002), a Gonghangok (2009) és a Kis téli-zen (2013). 2019-ben megjelent posztumusz kötete Zene-idő címmel jelent meg. A magyar irodalom talán a legsikeresebb – ma már klasszikus – haiku költőjeként gondolunk rá.
Fodor Ákos az 1978-ban megjelent Kettőspont c. kötetében így vallott magáról: „1945 májusában születtem. Nem éppen burokban – viszont nem is annyira nem, hogy arról zord, megindító vagy kalandos történeteket kellene mesélnem.
FODOR ÁKOS: TÁRSASÉLET
fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál
Ami a hivatást illeti, azt jobbnak látom gyakorolni, mint értelmezni: utóbbi könnyen pátoszba vagy nyegleségbe fulladhat. A hivatásos amúgy is zavarba ejtő mértékben önjelölt és botcsinálta; ha tevékenységéhez még glosszákat is fűz, elkerülhetetlenül megszólal benne a kínos „Ki kérdezett?”
1968 óta, diplomám megszerzésének évétől fogva a Zeneműkiadó szerkesztőjeként dolgozom, ebben a munkában szerencsés módon egyszerre találok kiegészülésre és kikapcsolódásra. Fordítóként elsősorban színművekkel foglalkozom – verset jóval ritkábban fordítok – az angol, olasz és német nyelvterületek irodalmából.”
FODOR ÁKOS: A SZERETETRŐL
Kit, mit nem volnál
képes elengedni, azt
csupán használod.
2019 decemberében így emlékeztek meg róla a Müpa honlapján: „Az, hogy valaki a legnépszerűbb, mindig gyanakvásra ad okot. Ki dönti el, minek alapján, és mit áldozott fel az illető népszerűsége érdekében? Fodor Ákos esetében minden bizonnyal nem az a legérdekesebb, hogy miközben húszegynéhány könyve többnyire csekély visszhangot keltett, páratlanul népszerű a Facebookot használók körében – ezrével lelhetők föl a tőle származó idézetek -; az teszi hallatlanul izgalmassá ezt, hogy ő maga soha, semmilyen formában nem volt jelen ezen a közösségi fórumon.
Nem érdekelte, nem tartotta magát alkalmasnak arra, hogy használja. Hogy mi a titka az életében elkezdődött, és máig töretlen népszerűségének, a meg-megújuló idézés-hullámoknak? Talán az, hogy többnyire rövid terjedelmű (legtöbbször haiku formájú) verseiben rengeteg bölcsesség, szeretet, humor, irónia, filozófia és élettapasztalat összegződik, s ez a könnyű befogadhatóság illúziójával ajándékozza meg az olvasót.
FODOR ÁKOS: BÍZTATÓ
Ha majd e-világon
lehetetlen lettem,
akinek hiányzom:
magában keressen.
De ha elidőz az egyszerűnek látszó „rövid szövegek” fölött, ha átengedi magát az át- és beleélésnek, a gondolati-érzelmi azonosulásnak, rá kell jönnie, mennyire fontos és összetett jelentések rétegződnek bennük egymásra. Személytelennek tűnő pár szóban nagyon is sok személyesség; az egyszerűnek látszó felületek alatt hihetetlen mélységek képesek megnyílni.
Mivel Fodor Ákos kivonta magát az irodalmi életből, sem azt a bizalmat, sem azt az elismerést nem kapta meg, amely megillette volna. Nem elismerésért írt, hanem mert írnia kellett. Becsületből, tisztességből, elhivatottságból. Aki napokig gondolkodik tizenhét szótagon – ami csak a legjelentősebbek merészsége -, az valamit nagyon komolyan vesz. Magát a költészetet.”
