Alig 38 éves korában 85 éve, 1937. július 11-én halt meg Beverly Hillsben amerikai zeneszerző, zongoraművész, a szimfonikus jazz megteremtője. Számos egyéb színpadi művet, musicalt írt, komolyzenei műveket, vonósnégyest, zongoraversenyt és egyéb darabokat is alkotott.
Geroge Gershwin (eredeti neve: Jacob Gershwine) 1898. szeptember 26-én született New York-ban, szegény orosz-zsidó emigráns családban. Anyagi háttér nélkül keveset tanult zongorázni, inkább autodidaktaként jutott magas szintre. Összhangzattani ismereteit dr. Kilényi Edétől szerezte. Tizenévesen került egy nagy New York-i könnyűzenei kiadóhoz,ahol mások számainak gondozásából tanult, de már 16 évesen, 1914-ben saját dalokat kezdett komponálni.
Zongoristaként is működött, első nagy sikerét a Swanee (Hattyúcska) című songjával aratta 1919-ben, egymillió kottát és lemezt adtak el belőle. Ekkor írta Altató című vonósnégyesét is, ezt azonban csak 1967-ben mutatták be.
A Brodway színházi köreibe M. Dreyfus kiadó révén jutott. Első musicalje, a La, La, Lucille, amelyet 1919-ben mutattak be, száz előadást ért meg, és szép pénzt hozott neki. 1924-ben kezdett együtt dolgozni bátyjával, Irával, a költővel, aki számos klasszikus dalának szövegírója lett.
A karmester Paul Whiteman ösztönzésére kezdett szimfonikus jazzt komponálni. Világsikerű művek sorát alkotta, köztük elsőként a Kék rapszódiát (Rhapsody in Blue), zongorára és dzsessz-együttesre. Whiteman egyszer mellékesen megjegyezte, hogy Gershwin írhatna neki egy nagyzenekari darabot. Néhány nappal később Gershwin döbbenten olvasta az újságban, hogy Whiteman nagy koncertet rendez, melyen bemutatja az ő legújabb művét is. Éjt nappallá téve komponált, a hangszerelésben Ferde Grofé segített neki. Az 1924. február 12-i bemutató elsöprő sikere Gershwint világhírűvé tette.
Ezután a New York Symphony Society vezetője, Walter Damrosch zongoraverseny írására kérte fel. Gershwin nagy kihívásnak tekintette a megbízást, hiszen addig csak a „könnyű zene” igénytelenebb keretei közt dolgozott. Tanulmányozni kezdte a versenyművek elemeit, és ezúttal a hangszerelést is maga végezte. A Concerto f-ben bemutatóján, 1925 decemberében, maga a zeneszerző játszotta a zongoraszólamot, az előadást Damrosch vezényelte.
Ezután Európába utazott, ahol találkozott Igor Fjodorovics Sztravinszkijjal, s kérte, tanítaná őt. Párizsi élményeit Gershwin zenében mondta el, így született meg az Egy amerikai Párizsban című szimfonikus darab. Első nagy Brodway-sikere 1924-ben a Lady, Be Good (Asszonyom, legyen jó!) című musical volt. Legsikeresebb, egyszersmind legmerészebb darabja, az Of Thee I Sing (Rólad énekelek) című musical az Egyesült Államok politikai rendszerének szatírája.
Véletlenszerűan akadt a kezébe a négerekről szóló kisregény, Du Bose Heyward műve, Porgy, a kecskefogatos, nyomorék koldus története. A téma azonban annyira magával ragadta, hogy húsz hónapig dolgozott élete főművének, Porgy és Bess című operájának partitúráján. Hónapokat töltött Charlestonban, egy dél-karolinai kisvárosban, ahol folklórtanulmányokat végzett, ismerkedett a környezettel, az emberek szokásaival, nyelvével, zenéjével. Egy kis szigeten, fakunyhóban élt, ott rendezte a feleték közt gyűjtött zenei anyagot és formálta operazenévé.
Gershwint az különböztette meg egymástól, hogy a zenei formákat saját egyedi hangjára tudta formálni. Számos egyéb színpadi művet, musicalt írt, komolyzenei műveket, vonósnégyest, zongoraversenyt és egyéb darabokat is alkotott.
A Porgy és Bess című „népopera” bemutatója az amúgy „patrícius” Bostonban volt 1935. szeptember 30-án, október 10-én pedig megvolt már a New York-i premier is. Az Alvin Színház 124-szer játszotta sorozatban. Gershwin művét az amerikai operatörténet mérföldkövének tekintik. Zenei nyelvezete népszerű dalok stílusából, jazzritmusokból, operaáriákból ötvöződött, sajátos hangszereléssel.
Önálló zenei nyelvet teremtett azzal, hogy műveiben egyesítette a jazz, a ragtime és a blues elemeit az európai klasszikus zenével.
1937-ben Gershwin vakító fejfájásról kezdett panaszkodni, és arra a visszatérő benyomásra, hogy égő gumiszagot érez. Egy koncertjén néhány másodpercre elvesztette eszméletét. Amikor magához tért, folytatta a játékot, ám az orvosok megállapították: agytumorja van. 1937. június 11-én, műtét közben a zeneszerző – 38 évesen – meghalt.
Az Egy amerikai Párizsbant és a Porgyt később Jasha Heifetz írta át hegedűre és zongorára. Gershwin népszerűségét jellemzi, hogy egyetlen XX. századi alkotó műveiből sem készült annyi átirat és variáció, mint az övéiből. Szirmai Albert, a Mágnás Miska zeneszerzője írta róla:
„Külsejével és viselkedésével már egymagában kiváló és ritka ember benyomását keltette. Mentes volt minden irigységtől, féltékenységtől. De volt egy tulajdonsága, ami különösen kiemelkedő volt: a tudata annak, hogy ő tehetség.”
Magyarországon csak 1945-től játszották műveit – elsőként a MÁV Szimfonikusok, Szőke Tibor vezetésével. 1948-ban a kommunista párt nyomására Gershwin lekerült a műsorról, Szőke Tibor pedig nemsokára nyugatra távozott. A Porgy és Besst 1970-ben mutatta be az Erkel Színház. Életregényét magyarul Gál György Sándor írta meg Amerikai rapszódia címmel.
