Negyven éve halt meg Kellér Dezső, a magyar kabaré legendás konferansziéja, író, aki nem harsány poénokkal, hanem fanyar humorral és finom iróniával beszélt a világ visszásságairól.
Karikaturistából lett a kabaré mestere
Kellér Dezső 1905. december 1-jén született Budapesten. Pályáját karikaturistaként kezdte 1925-ben, majd riporterként dolgozott a Ma Este című színházi lapnál. A színpadi szerzők között az 1920-as évek végén tűnt fel: kabarétréfákat, egyfelvonásosokat és dalszövegeket írt, sajátos, fanyar humorával pedig hamar megkedveltette magát a közönséggel.
Konferansziéként 1933-ban lépett először színpadra a Teréz körúti Színpadon, a Hurrá, technokrácia című műsorban. Ettől kezdve fokozatosan vált a magyar kabaré egyik meghatározó alakjává.
„Kedves közönség…”
1945-től a Pódium Kabaréban, 1949-től a Kamara Varietében dolgozott, majd 1951-ben a frissen megalakult Vidám Színpad társulatának tagja lett. Tizenkét éven át konferansziéként és szerzőként is meghatározta a színház műsorait. 1964-től a Thália kabaréban, 1972-től ismét a Vidám Színpadon állt a közönség elé.
Aki egyszer látta, aligha felejtette el jellegzetes színpadi megjelenését: szmokingban, sajátos tartással, a függönyt markolva állt ki a nézők elé, majd ravaszkás mosollyal megszólalt:
„Kedves közönség…”
Kellér nem a hahotázásra épített. Inkább finom derültséget keltett, miközben a nézőkkel szinte összekacsintva beszélt társadalmi jelenségekről, közéleti visszásságokról és az értékrendjét kereső világról. Humora azért működött különösen jól, mert soha nem kívülről beszélt a közönséghez: úgy tűnt, mintha minden egyes emberhez személyesen szólna.
A „maszek” szó színpadra lépett
Kellér rendkívüli alapossággal készült fellépéseire. Kollégái szerint otthon, a tükör előtt gyakorolta azt a mimikát is, amellyel elérte, hogy a néző úgy érezze: Kellér csak hozzá beszél.
Mintegy kétszáz kabaréjelenetet, több egyfelvonásost és egy operettet is írt. Békeffi Istvánnal közösen dolgozta át a Csárdáskirálynő szövegét, amely Honthy Hanna egyik nagy sikerének is fontos része lett. Az ő nevéhez fűződik a „maszek” szó is: a magánszektor rövidítéseként először 1951-ben használta egyik konferanszában, a kifejezés pedig azóta a magyar nyelv szerves részévé vált.
Kötetei között szerepel Az én kabarém, a Kedves közönség, a Pest az Pest, a Leltár és utolsó könyve, a Fogom a függönyt.
Kellér Dezső a magyar kabaré több nemzedékének adott át valamit a sajátos humorából. A rádióban Rátonyi Róbertet, a színházban Zana Józsefet, a televízióban Verebes Istvánt tekintette lehetséges utódjának. Munkásságát 1955-ben érdemes művész, 1965-ben kiváló művész címmel ismerték el. A Vidám Színpad örökös tagja 1986. szeptember 24-én halt meg Budapesten, 80 éves korában.
Nevéhez nem egyszerűen egy kabaréstílus kötődik. Kellér Dezső maga volt a konferansz: a függönyt fogva, félmosollyal, halálosan komolyan beszélve nevettetett.
